azzal eszünk vacsorát, akivel szeretünk;
akivel még nélkülünk is szép lesz emlékünk;
akivel a sírás nem csak fáj, de örömkönny,
hogy együtt lehetünk nélkülem is velünk.
feladni nem fogom soha, sok egyszer?
és szó és mozdulat; egy tál, ki nyúl
el?ször, feladni fogja majd, hogy fogjanak
el engedem, de senki jól nem végzi
köztetek, hisz mind követtek, van ki így,
hogy semmit ért, mit tenni kell nekem, és
van ki tudja, mér’ megyek, ha elmegyek,
hogy visszatérjek, s ? magát ítéli el, mikor
bocsátnék meg neki, ha ? magának nem.
