Kőmüves Klára : Apám napja anyák napra

Nyomtatás

Aki ilyennek látta azt az ötven körüli tavaszt,

valahonnan most engem kell, hogy lásson,

ahogyan elmerengek ezeken a fákon,

és képzeletben ujjaimmal odébb tolom a dombot,

mint valami kétezertizes mobilvakondok,

aki őrülten szántja a földet, hogy mielőbb egy kisfaluban ásson,

a következő pillanatban már csinos csipkebokor ágon,

mint madár, ki jól végezte dolgát; eltolva a felhő –

valahogyan ujjaimmal így fest a teremtő.

Nem bánom én, csak süssön ki a Nap!

Árnyékot vessen egy emberi alak,

aki úgy harmincnégy lehet és két fiával…

anyák napjára ölükben tördelt orgona;

Ne légy rest ujj, ne lustulj képzelet!

Mutasd, milyen apám gyerekkora!