Tapogatok a térben. Talán eltörtem valamit, szétesett darabokra. Látom a zajongva pattogó darabokat -egy kocka volt- olyan nagy, összerakós… Ha meggondolom, elrejhetném benne a mosolyod, csak nem áll össze. Csendesen belerejtenélek, ott lennél a kocka udvarán, sétálnál le-fel, jobbra-balra. Néznéd, hogy csepereg kint az es?…. Az sem volna b?n, ha titokban kinyitnád a zárat. Akkor kettesben sétálnánk. Elszállna messzire a Magány…
Etela Dvoráková vagyok...
Nyugat Szlovákiaban élek.
Aki akar megismerhet...
A léleknek nem kell a pénz,
a lélek valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
amikor valami szépet befogad,
és felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a Világ.