M.Simon Katalin : Barátaim

Reggelre a szél sértve elvonult,
Fám a fényben búsan hallgatott…

Barátaim 

 

Fütyült a szél,

Ablakom alatt a fa lombja

Nékem suttogott…

Lázas gondolatim fogságában égtem,

S e kín az éjbe menni nem hagyott.

Reggelre a szél sértve elvonult,

Fám a fényben búsan hallgatott…

Barátom, szóltam törzsét átkarolva,

Hűségem örök, s hogy oltsam kételyed,

Hozzád írtam, lásd, e versemet!

Hívtam a szelet is, tartson velünk,

Dúdoljuk együtt közös dalunk!

 

Saját fotó: Thornhill, Kanada,2009.október

 

Legutóbb szerkesztette - M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin