A jamaikai boszorkány dühösen verte végig az összes ajtót a folyosókon.
Riadt fejek jelentek meg, majd valaki rumosüveget vágott hozzá. Harsány visítozás. Hiába na, reggel kilenckor munkanapon nem illik zavarni mások álmát még a boszorkánynak sem. A lakok sejtették, hogy itt valami készül, és általában abból mindig baj lett. Vagy a lakbér növekedett, vagy a razzia előszele süvöltött végig a folyosókon, esetleg a házmester kezdett áriázni. Egyik szörnyűbb, mint a másik.
A Jamaikai boszorkány közölte az ideges egybegyűltekkel, hogy este visszajön, és olyat tesz, hogy csak na. Ettől megijedtek, mert jobb a biztosat tudni, ez meg itt rejtelmeskedik. A házmester megígérte, hogy kitekeri a nyakat, ha valami disznóságon töri a fejit. Este, mikor már mindenki megnyugodott, hogy a mai szeansz elmarad, csapzottan, lihegve megérkezett a boszorkány. Az egybegyűltek érdeklődve figyelték, amint a retiküljéből elővett egy balkáni kacagó gerlét — aki az alkalom komolyságához illően nem kacagott —, majd egy mozdulattal letépte a fejit, és a szájába csurgatta a vért. Gargalizált, mint a TV-maci, majd lenyelte. A lakók közül többen rosszul lettek, a gyerekek sírva fakadtak és a boszorkány artikulálatlan hangon hörgött.
A gerle fejetlenségre hivatkozva egyszerűen kimúlott.
Feszültség a tetőfokon, boszorkány úgy néz ki, mint egy szájon lőtt anyatigris, és varázsszavakat kiabál. Hogy miért pont a csóró gerlét szúrta ki magának, az nem derült ki, de valószínűleg a nagy, feketekakas-hiány okozta ezt az improvizációt.
Az egyik lakó lehúzta a tűzjelzőt, elvégre azoknak se legyen nyugtuk, és különben sem árt, ha a nagy varázslatoknál a tűzoltóság is jelen van.
Másnap a Varázslót aljas módon dolgozni küldték, kitört ablaküveg, széttört konnektor és sérült erkélyajtó.
Mióta a lakóknak fizetniük kell az általuk okozott kárért, csodálatos találékonyságról adtak bizonyságot. Ilyenkor a Varázsló rondán néz és felhangzik az annyira utált — a „mi történt?” — „ki törte el?” — kérdés, a lakó szemrebbenés nélkül válaszol:
— Az az igazság — mint tudjuk, a mesék általában így kezdődnek —, Don Fernandó a házi-csótány, mint Mondte Cristo kitört a konnektor dobozából, agresszíven nekiszaladt a konyhaablak üvegének, fejével betörve azt, ettől megszédült és az alumínium erkélyajtó alját szétrágva elmenekült.
Varázsló csóválta a fejét és a rozsdás franciakulcsot. Nem szerette, ha teljesen hülyének nézik. Azért megjegyezte, ha esetleg megint előkerül Don Fernandó, a lakó apróbb értekeit magához véve azonnal meneküljön, és értesítse a rohamrendőröket.
Varázsló másnap idegesen mesélte a történteket az irodában, ahol is egy-emberként kiröhögték és felszólították, hogy tartózkodjon a túlzott alkoholfogyasztástól, mert idejekorán ráncos, töpörödött vénember lesz.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.19. @ 12:13 :: George Tumpeck
