Holdkirály udvarán felvonva a sátor,
sátor közepében t?zvész id?nk lángol,
bárki elmondhatja: vész ez a javából!
Ülünk a T?z körül. Be szép egy este van!
Mint viharzó tenger, asszonyunk nyugtalan,
vagy ki csak magában, szabadon, mint magam.
*
A Közös Nagy T?zzel, amely minket éget
fiúk, én járom a hideg Mindenséget.
Csillagok szívének szegezett uszályban
vonszolom a lelkem, földig ér? lázban.
*
Sokszor ébredek úgy, mintha csillag alatt,
s?r? erd? mélyén s körül vesznek vadak.
Fogaik zománcán vércsepp veresedik:
az én vérem! – s érzem: szívük milyen szelíd!
*
Be szép egy éjszaka! Lobog a Holdsátor,
húzzunk rá, fiúk, a bujdosó pohárból!
Mire feljön a nap – immár kés?re jár -,
el kell t?nnünk s mindent letagad a halál.
(Szívünk lassan kih?l és nem ?rzi márvány,
csontjaink felett virraszt a Holdkirálylány.)
*
De még, T?zimádók, ülünk a T?z körül,
ének, vidám móka, történet is kerül,
messze riad a csönd, pedig itt él bennünk,
Holdas tenger: mossa egyetlen szerelmünk.
Hittel hisszük: ide nem véletlen jöttünk,
nem tudunk, nem lehet már semmivé lennünk!
Legutóbbi módosítás: 2010.02.15. @ 13:23 :: dudás sándor
