dudás sándor : Hold-énekek

 

Holdkirály udvarán felvonva a sátor,

sátor közepében t?zvész id?nk lángol,

 

bárki elmondhatja: vész ez a javából!

 

Ülünk a T?z körül. Be szép egy este van!

Mint viharzó tenger, asszonyunk nyugtalan,

 

vagy ki csak magában, szabadon, mint magam.

 

                          *

 

A Közös Nagy T?zzel, amely minket éget

fiúk, én járom a hideg Mindenséget.

 

Csillagok szívének szegezett uszályban

vonszolom a lelkem, földig ér? lázban.

 

                          *

 

Sokszor ébredek úgy, mintha csillag alatt,

s?r? erd? mélyén s körül vesznek vadak.

 

Fogaik zománcán vércsepp veresedik:

az én vérem! – s érzem: szívük milyen szelíd!

 

 

                          *

 

Be szép egy éjszaka! Lobog a Holdsátor,

húzzunk rá, fiúk, a bujdosó pohárból!

 

Mire feljön a nap – immár kés?re jár -,

el kell t?nnünk s mindent letagad a halál.

 

(Szívünk lassan kih?l és nem ?rzi márvány,

csontjaink felett virraszt a Holdkirálylány.)

 

                          *

 

De még, T?zimádók, ülünk a T?z körül,

ének, vidám móka, történet is kerül,

 

messze riad a csönd, pedig itt él bennünk,

Holdas tenger: mossa egyetlen szerelmünk.

 

Hittel hisszük: ide nem véletlen jöttünk,

nem tudunk, nem lehet már semmivé lennünk!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.15. @ 13:23 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.