ki magára kérdez – mindig korszer?
és válaszában ott az új – ha régi,
agyagos keze sáros; szíve égi,
és lázas eszét paradoxon h?ti.
ha fölkentek az égre – lennél földi,
s ha földim vagy, hát mennél magasabbra,
tán megnyugodnál izegve-mozogva,
mert elveszíted mindig, ami épp vagy.