Hallgatom a rádiót, olvasom az újságot, nézem a szörny? képeket a Haitiban történt földrengésr?l, és vitatkozom. Nem a párommal, sem a gyerekeimmel (?k távol vannak), és nem is a pacienseimmel (mert minek?), hanem magával a Jóistennel. Bár szavam pusztába, azaz szobába kiáltó szó, vitatkozom körömszakadtáig. Mert nem értem. Miért éppen ?k? Miért mindig a legnyomorultabbak?
„Deye mon gen mon” – mondja egy Haitiban született közmondás. A hegy mögött is hegyek vannak. Vagy „A szegény embert az ág is húzza” – mondanánk magyarosan.
Jobb id?kr?l már régóta nem is álmodott már senki Haitiban. A szegénység Amerika szegényházában évszázadok óta h?séges társa az embereknek. Az er?szak, a korrupció, a kilátástalanság már több mint ötszáz évvel ezel?tt elkezd?dött náluk, akkor, amikor 1492-ben Kolombus Kristóf „felfedezte” a vidéket.
A tízmillió lakosú Haitinak hetven százaléka munkanélküli. A lakosság nagy részének nincs áram a lakásában, nincs tiszta ivóvíz, nincs egészségügyi szolgáltatás. Minden második lakos analfabéta, és a legmagasabb életkorhatár ötvenkét év.
„Itt nemcsak szegénység van” – mondja egy brazil katona, „ez maga a pokol!”.
Keser?ség, éhség, er?szak, korrupció. Évszázadok óta ebb?l álltak a hétköznapok Haitiban.De most a nyugati világ legszegényebb országa még szegényebb lett.
„Itt a világ vége. Segítsetek nekünk…” – írta kétségbeesetten Neil, egy kislány, a Twitteren.
Kétszáz év óta a legnagyobb földrengés (7-es, a Richter skála szerint). Csak egy percig tartott, de lett több utórezgés. Az épületek úgy d?ltek össze, mint a kártyavárak, maguk alá temetve a szerencsétlen embereket. A halottak száma több tízezer, a sebesültekr?l nem is beszélve. Hárommillió ember maradt fedél nélkül.
A Pokol melett ott a Paradicsom! Ott nem is érezték a földrengést.
Nehéz elképzelni,de csak néhány kilométer távolságra ett?l a rémálomba ill? helyt?l található a kedvelt túristaparadicsom a Dominikai Köztársaságban. Több mint hárommillió látogató az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából bizonyítja, hogy ellentétben Haitival, ez egy nagyon biztonságos hely, igazi paradicsom az idelátogatóknak.
Persze, itt sem csak paradicsomi állapotok uralkodnak. A túristagettón kívül itt is virágzik a korrupció, és a szegénység. De ellentétben Haitival, az ország helyzete politikailag stabil, iskolakötelezettség, szabad sajtó, és alapfokú egészségügyi ellátás is van. Legalábbis a túristák látogatotta helyeken. Biztonságból. Err?l a Haitiban él? emberek csak álmodhattak. És a keddi katasztrófa óta a mindennapi harc a túlélésért még kilátástalanabbá vált. Most eluralkodott a káosz, a kétségbeesés, és a pánik…
Szóba hozom itt-ott a történteket, idegen vagyok itt, „más a mentalitásod” – szokták rólam mondogatni, ezért kíváncsi vagyok a véleményekre.
„Szörny?” – mondja az egyik nyugdíjas bankigazgató -, „hogy az ember már a saját pénzén sehol sem nyaralhat biztonságosan”. Ismeri a vidéket, valamikor széltében hosszábban keresztülutazta a vílágot.
„Nem ott történt, Rittmüller bácsi” – magyarázom neki -, „hanem a szomszédos Haitiban.”
„Na, hála Istennek” – mondja elégedetten.
„Melyik Istennek hála?” – kérdezem csodálkozva. – „Hát nem azt magyarázta nekem múlthéten, hogy nem létezik semmiféle Isten?”
„Á” – legyint bosszúsan -, „persze, hogy nincs Isten , kislány, hát még mindig nem látod? Csak úgy szokták mondani!”
„Aha” – er?ltetek mosolyt az arcomra. – „Értem már. Nincs Isten. Melyik menüt kéri ebédre a három közül, Rittmüller úr?”
Legutóbbi módosítás: 2010.01.23. @ 08:56 :: Kemenes Hajnalka
