A júniusi ég alatt
moccanatlan minden.
Az él?k
emlékezni jönnek
ide. Látlak, apám,
ágyban, párnák közt.
Tekintetünkben: kétféle
Magány. Orgonabokraink
tövében átsüt b?rödön
a Nap. Könny? álom,
régi tavasz. Égmagas
fákra lendít,
átsuhan pilláid alatt.
Kaszát suhintasz,
rendre d?l a búza,
rozs. Nyomodban
marokszed? lány
hajladoz.
Tündökl? fényözön!
De hol a gyöngyverejték?
Hol a lány? A jó ég
tudja. Szemed nyitod,
az ég csupa kék.
Emlékeid emlékeimbe
forrva sorjáznak,
látod. Nemcsak
csönd-közös sorsunk,
az emlékek tere
sem idegen:
szül?föld ez a táj
neked, nekem.
Halálod érvénytelen!
Él neved, szép hited,
bel?led-sarjadt
életem.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.10. @ 09:43 :: dudás sándor
