Böröczki Mihály - Mityka : Tuskótűz

Nyomtatás

Jaj, azokon a metsző télidőkön,

csak Isten adott akaratot kölcsön,

egy szál fejszével, s fagyott türelemmel

ment tuskót nyúzni a falusi ember,

és ásó, csákány, étek a gyomornak,

hogy jusson erő nyélnek és maroknak,

s a csákány járta körbe, bírt a méllyel,

a fejszeél az agácagyökérrel,

s míg húzva-vonva-nyögve kiemelték,

a nyélre fagyott néha a verejték,

csak gyűltek sorba, s ínba fogva végre

fölkászálódtak a roggyant szekérre,

majd jött az udvar, egyik, meg a másik,

kivárva, amíg mind a földre vásik,

aztán a másnap – különféle ékek

estek gyötörten apám erejének,

s az esti ég is ráborult a napra,

míg tűzrevaló göcsre hasogatta,

bent testünket a meleg csontig járta,

a sparhelt izzott, pattogott a kályha,

sült krumpli zsírral, amit tüze szítt meg,

s csak apám szólt – ez kétszer melegített.