Sorvadt szívb?l
csöppnyi vér sem folyik már.
A labirintus ezernyi útveszt?jébe,
korhadt testb?l kicsúszó lélek világít
a lidércként kékl? fénybe.
A róna szélen kibontakozni látszó
imbolygó kísérteties figura,
Testetlen úr!
Ködb?l el?homálylik
arcának sárga viasza.
Halvány a fény,
mi szemének gödréb?l sz?r?dik át.
Szárcsakézzel
magasba emeli az izzó fáklyát.
A révült kép
száz szívben fakaszt
malasztot nyújtó sárgás életned?t
és az élettelent dermedt sikoltással
kezdik tépni a kesely?k.