Avi Ben Giora. : Ki korán kel…

*

 

 

 

Már jóval az ünnepek előtt minden reklám adta lehetőséget kihasznált a kereskedelem, hogy az embereket vásárlásra ösztönözze. Újságokban, tévében és a közlekedési eszközökön mást sem lehetett látni csak ilyen és ehhez hasonló hirdetéseket: „Gondoskodj már most az ajándékokról. Soha vissza nem térő alkalom, rendkívüli árajánlatok”, bla bla bla…

Az emberek azonban – mint általában – a keresetükhöz mérten vásároltak idén is, és mivel a pénzből manapság elég kevés van, ez a vásárlási lázra is rányomta a bélyegét. Vettek, ahogy tudtak, amit bírtak. A kereskedelem igazán nem panaszkodhatott volna, de ismerjük a mondást, hogy evés közben jön meg az étvágy. Sokan még arra is hajlandónak bizonyultak, hogy hitelt vegyenek fel egy–egy áru megvásárlására, de kevesen dőltek be ennek, az elmúlt évek tapasztalataiból okulva nem álltak kötélnek. A havi kamatokkal együtt a duplájába kerül már minden. A Karácsony utáni „végkiárusítás” döcögve indult be, sőt sehogy. Aztán valakinek agyából kipattant a rendkívüli ötlet: Ami maradt, mindegy hogy hogyan, de el kell adni.

– Nézzétek micsoda ajánlat – szólt a gyermek szüleinek az ünnep utáni első napon, a televízió nézése közben.

– Mit láttál Béluska, mire akarnak megint rábeszélni a menedzserek?

– Azt mondják, hogy aki korán kel, az mindent fél áron kaphat meg, ha elmegy a Média Márk üzleteibe december 31–éig. reggel hat és kilenc közt. Sőt vannak termékek, amire ennél is nagyobb engedményt adnak.

– Béluska, ez csak reklámfogás. Az emberek nem szórtak el idén annyi pénzt, mint régen, ezért próbálkoznak vevőket toborozni. Az egész nem igaz. Először is a Média Márk nem nyit ki reggel hatkor, csak kilenckor. Másodsorban, ha ki is nyitna, sem lenne nagy tolongás. Nincs az embereknek már egy huncut garasuk se, még azok sem fognak odamenni, akik mostanáig kuporgattak, hogy a kiárusítás alatt vegyék meg az ajándékot, hogy hátha így tudnak valamit megtakarítani.

– De papa, ez igaz lehet, hiszen alig egy pár nap és nem mutatnák a reklámot a televízióban.

– Szeretnél valamit venni, amire eddig csak gyűjtögettél?

– Pontosan. Talán ha olcsóbban adják, valóban meg tudnám venni azt az Ipodot, amit még az év elején kinéztem.

– Fiam, mi anyáddal kiköltekeztünk, csupán élelemre van még félretéve, ránk ne számíts.

– Ne, én tényleg nem… Van háromszáz euróm, ha ennyiért adnák, akkor jó, megvehetem.

– Én a helyedben másra költeném, de a te pénzed, azt csinálsz vele, amit akarsz.

– Akkor kivinnél holnap reggel a Shopping Citybe? Úgyis arra mész el kocsival a munkába.

– Ám legyen, de ezért egy órával előbb kell indulnom.

– Papuu! Megteszed ezt nekem?

– Mit nem szoktam én neked megtenni, Bélus.

– Te egy csúcs vagy apus. Akkor holnap reggel

A „bősz apa” azért előrelátó volt és telefonon érdeklődött az üzletben. Felvilágosították, hogy akció valóban van, és csupán azok kapnak ilyen kedvezményt, akik hattól kilencig képesek a kasszához jutni és fizetni. Akik egy perccel is később érik el, azok már teljes árat kénytelenek fizetni, vagy ismételnek másnap korán, amíg az akció tart.

Másnap apa és gyermeke hajnalban elindultak. Pontosan odaértek a hatórás nyitásra, de nem tudtak már bejutni. Hemzsegett a nép az üzletben. Mint a megvadult csorda, egymást taposva igyekeztek a vágyott darabot kiválasztani és utána, ahogy bírtak, rohantak a pénztárak valamelyikéhez fizetni.

– Bélus! Holnap visszajövünk, felesleges most bemenni. Láthatod, mennyien vannak már bent és még mennyien várnak a sorukra itt az ajtóban. Szinte semmi esélyed sincs, hogy nyolcig bekerülj, aztán a kasszánál kilencig rád kerüljön a sor.

– Akkor most hagyjam ki ezt a lehetőséget?

– Azt nem mondom. Holnapra kérek szabadnapot, már hajnalban idejövünk, és akár felváltva állhatunk sorba, hogy az elsők közt legyünk. És most mennem kell a munkába.

Sikerült meggyőznie a gyermekét. Igaz, akkor még nem is sejtette, hogy mire vállalkozott.

Másnap éjszaka apa és fia csendben próbáltak kioldalazni a lakásból

– Hova mentek ilyen kora hajnalban? – kérdezte az aggódó anya és feleség egy személyben.

– Dolgunk van, majd jövünk. Aludjál helyettünk is

A ház asszonya megeresztett egy szaftos kifejezést fiára és férjurára aztán befordult és aludt tovább, mint aki fel sem ébredt. Hajnali háromra értek ki. Nagyot kellett csodálkozniuk, mert bizony másnak is volt annyi esze, hogy már hajnalok hajnalán ott álljon. Siettek a parkolóból a bejárathoz helyet foglalni maguknak. Már nagy volt a veszekedés, hogy ki mikor érkezett. Aztán valaki besorolta őket is. Vagy egyórai fagyoskodás után az apa így szólt a fiának.

– Bélus. Én itt maradok, te menj vissza az autóba melegedni, aztán majd váltunk.

– Nem megyek sehova, itt maradok veled.

Lassan telt az idő. Fél hatra akkora volt a tumultus, hogy az erre az alkalomra felvett biztonsági emberek erősítést kértek a rendőrségtől. Többen elkezdtek diskurálni.

– Nem vagyunk normálisak. Ide jövünk hajnalok hajnalán, hogy szórjuk a még meglevő fillérjeinket. Munkát adunk egy csomó plusz embernek ugyanakkor, ha vége lesz ennek az őrületnek, mehetnek vissza munkanélkülinek. És különbben is, ha most tudják jóval olcsóbban adni, máskor miért nem? Nem tudom elhinni, hogy ne csináljanak nyereséget még így is.

– Maradjon maga csendben – intette le valaki a tömegből. – Örüljön, hogy hozzájuthat féláron valamihez, így egész évben nem a semmiért dolgozott.

– Kíváncsi leszek, ha ezt a tömeget meglátják a tévében meg az újságban, fogunk–e jövőre fizetésemelést kapni. Még mindig ennyien tudnak vásásrolni, jogosan azt mondhatják, van az embereknek még spórolt pénzük, minek nekik még többet adni? Ha így ide tudunk állni, egyszer azért kéne inkább ekkora tömegben a Parlament elé menni, hogy a minimálbéreinket emeljék fel.

– Hirdessen valami akciót oda is, akkor talán lesz ugyanennyi ember. De ne felejtsen el valami ingyen italról meg ennivalóról gondoskodni, mert csak állni senki sem fog odamenni. Azoknak az időknek már vége.

Közben hat óra lett és kezdték kinyitni a bejáratokat. A látszólagos rend pillanatok alatt felbomlott. Az emberek egymást taposva, másikkal nem törődve, mint a hisztérikus bolondok tódultak be az üzletbe. A biztonságiak rendőrök segítségével csak üggyel–bajjal tudták visszazárni a bejárati ajtókat, mikor megtelt az áruház, és még így is rengetegen rekedtek kívül, várva a jó–szerencsére, hátha bejutnak. Az igazi harc csak eztán kezdődött. Ugyanis, aki nem találta a kívánt árucikket, a pultosokat támadta, hogy hol tartják az áhított darabot. Apa és fia is kénytelen volt egy ilyen pult előtt lökdösődni. Szerencsére rájuk került a sor és kérhettek.

– Ez az utolsó darab – kiáltotta az eladó. – Aki Ipodra vár, ne várjon hiába, jöjjön vissza talán holnap.

– Ez disznóság – dühöngött valaki. – Nem igaz, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit eladott. Maguknak ki van adva, hogy egy nap mennyi kerülhet így akcióba.

– Ne kiabáljanak kérem, én csak azt tudom eladni, amit nekem adtak.

– Add ide nekem – szólt Bélusnak egy férfi. – Adok egy százassal többet, de megígértem a fiamnak, hogy megkapja. Hajnal óta itt várok.

– Dehogy adom, még két százassal többért sem. Mi már tegnap is itt voltunk és csak ma jutottunk be. Jöjjön vissza maga is majd holnap.

Szó szót követett, aztán elszabadultak az indulatok és bizony elcsattantak pofonok is, amíg a rendfenntartók szét nem választották őket. Nagy nehezen elvergődtek a pénztárig és nyolc után egy perccel kijutottak a megtébolyult tömegből. Mindkettőjüknek egy–egy „naplemente” díszelgett a szeme alatt, de boldogan szorongatták a ketyerét. Otthon az anya éppen akkor kászálódott ki az ágyból.

– Ti hol jártatok? Szent Ég! Mi történt veletekő Elő–Szilvesztert tartottatok?

– Nem fiam, csak belekeveredtünk mi is az emberi hiszékenység netovábbjába – válaszolta az apa. – Hiába, a média is a multik nyereségének egyik eszköze. Bebolondítottak minket is és elmentünk a még maradék pénzünket elkölteni. Jövőre nem maradunk itthon. Inkább elutazunk azon a pénzen valahová, ha lesz még szabad hely, ha ki nem találnak valamit az utazási irodák is erre, amivel a hozzánk hasonló hiszékenyeket ráveszik, hogy hagyják a vásárlást, menjenek el ide, vagy oda féláron…

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.03. @ 19:12 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.