Szögedi Judit : Hivatal

Nyomtatás

Kicsit értetlenkedem. Hol és melyik az a HIVATALOS munkahely, ahol még este nyolckor is személyesen foglalkoznak az ügyféllel, azaz-dolgoznak a beosztottak?? Utána néztem: egyetlen állami, közszférai iroda sem.
    Miért is érdekel ez?
    Valamelyik nap esete nyolckor csörög a telefonom. Nemhogy barát, még ösmer?s sem lehet, hisz ?k tudják, er?sen negatívra vagyok gátoltatva telefonálásilag… Egyik fülemen se be, se ki a hang. A fiam barátn?je vette fel elhanyagolt szerkentyHÃ?°met – fontos személy, mert ha ? nincs nálam, nem lenne e kérdés – mivel én, tudvalév?, nem hallok. Már rutinosan „helyettesít „. Talpraesett n?személy! Pár perces beszélgetés után lerakta a telefont és beszámolt.
    – Na, képzeld! Valami „HúDeNagyonFontosHivatalosÜgyben” keresett egy n?, pontosan név szerint téged. A születési adataidat akarta megtudni.
    Csodálkozva kérdezem:
    – Nem kérdezte, hogy biztosan velem BESZÉL-e? (ha kérdezte volna, tudnám: valahonnan valóban ismer) És miért ilyenkor?  Nu, és honnan!?
    A n?ci válaszai sorban:
    – Nem kérdezte. „Nem ér rá máskor. Hivatalos ügyben. Hivatalból”.
    No, ezzel sokra mentem. Nem tudok olyan hivatalos ügyemr?l, amit kés? este kellene elrendezni. A tel.számomat pedig minimum sok ezren ismerik. A fontosabb Hivatalokban pedig tudják a siketségemet és van egy-egy végtelenül kedves ügyintéz?, akik mailben írják meg, ha valamit elmulasztottam benyújtani.
    – És mit mondtál? – kérdem.
    – Nem sokat. Ahogy Te szoktál, én is kérdezgettem a hölgyt?l, aki egyáltalán nem szenvedett közlékenységi rohamosban! Mondott egy vezetéknevet(KovácsKisNagySzabó, azaz, egy teljesen tucatnyi, átlagos nevet. X.Y- né), majd makacsul a születési adataidat akarta. Nem mondtam meg – okos, szófogadó, jó lejány –  Megtarcsuk!! 
    Érdekl?dtem tovább:
    – Minek az Neki?
    -… hát a hivatalos ÜGY miatt… de nyugodtan adjam meg, mert ugye az alapján nem lehet senkit azonosítani..
    És itt megállt bennem az üt?, s?t, egyenesen elh?ltem. Ha van egy teljes név+ komplett születési adat, „hab a tortán” passzítva a tel.számmal. Akkor nehezen elképzelhet?, hogy : 1- Pici honunkban lenne még rajtam kívül bárki ugyanezzel a névvel, 2- és azonos születési dátummal él?. Nem, nincs. Megnéztem!!

 Ergo: igenis meglehet nézni, meg lehet tudni ezek alapján, hogy ki vagy, honnan-hova, hogyan-merre, miképpen.

 Szinte mindent.
     De menjünk tovább.
     – Miután nem mondtam meg, megnyugtatott újra, hogy ez bevett és megszokott dolog, nyugodtan mondjam meg, nem él vissza vele senki – sorolja Talpraesettem.
    Majd folytatta:

– Erre bepöccentem, és kértem, i g a z o l j a ? is magát! Nos, a hölgy néhány pillanatig nem kapott leveg?t.

Igaza van ennek a leányzónak. Mert lehet akármilyen gyöttment: III/sokadik ügyosztályos-évismétl?s, általános vélemény szondázós, szimpatizálódásra csábítgató pártos felmér?, telefonbetyár, rókaravasz-fondor hitelfelajánló, pocsék áruk marketingese és hasonló elvetemült is!

– A hölgy válasza egy elképedt: „Telefonon kereszt?l? Hogyan??!!” kérdés volt.
   – Na, teccik látni. EZ A MI GONDUNK IS. Telefonunk van, és nem Videofonunk… Politikus nem lehet mindenkib?l, ugyebár. Az egyszer? honpolgárunknak meg nem futtya a karcsú forintból, de majd a Centekre lesoványodott Euróból sem lesz még ilyenünk. Mindegy, ez még a jöv? koldusmuzsikája.

Mostani apropó: ezért érthet? a gyanakvásunk, neeem?!?
    … este nyolckor… rejtett hívás… nem mondja meg honnan, azt sem, hogy miért… És makacsul a születési dátumomat akarja!
    Az enyémet nem kapta meg. Sért?dötten annyit mondott:

– Akkor levélben fogom értesíteni! – és bontotta a vonalat. 
    Helyes. Nem azért, mintha túl gyanakvó lennék, de: hivatalos ügyben, hivatalos papíron, hivatalos aláírással, hivatalos pöcséttel és hivatalos dátummal igazoltan rögzítve, hivatalos úton kapjak meg mindent.
    Mert ismerem a régi mondást (ez a népi bölcselet sem agonizál még):
    „Szó elszáll, az Írás marad!!”