Juhász M. Lajos : lehetetlen történet

Nyomtatás

egyszerre csak megfogtad a kezem

– júniusi madarak rebbentek fel

fejünk felett, a hőség remegett

bennem, mint délibáb, állt tótágast

az idő, és átöleltelek. bágyadt legyek

szárnyai alatt rezgetta nyár,

és hirtelen elillant.

kapaszkodtunk összefonódott ujjakkal,

alattunk védőháló nélkül tátongottaz ősz.

még tartottál és tartottalak,

csontjainkon a hús szeretkezett,

fényes levelek reménytelen áztak

ablakod alatt. a hideg tél elől betakartál,

terített asztallal, vetett ággyal vártuk

a tavaszt, múló feltámadást, hites vigaszt.

gyémánt tű alatt barázdált fekete

bakelit, úgy tűnt, fáradhatatlan

szalad a végtelenített négy évszak.

négyszer négy és újra nyár, ugyanaz,

csak negatívban: a park, a fák, a madarak.

fagyott hőség, széthullott, süket harmónia,

fekete csend, szűk horizont, zuhanás

– nem tudtam többé, hogy te vagy-e te–

megérezted. kívül síma máz, hazugság,

szétrepedt tükörből nézlek, szememben

karistolt képek, hamis szépia, entrópia

– és árnyak teste zuhant át a parkon–

izzadt tenyeremből kicsúsztak ujjaid.

az üres égen halvány vérfolt csupán,

hulló téli nap. végül ez maradt emlékül.