Efraim Arie Staub : Elkésett dal

Mindazoknak, kiket ez illet,

blondos lányok, könnyűvérű nők,

kiknek köszönhetem, ha néha ihlet

rímet adott. S meg sem köszöntem őt,

csak bután leírtam, s félredobtam,

s forró véremmel kerestem másikat.

A rímek elhagytak, magam maradtam

a csendemmel, mit vártam oly sokat.

 

Tőletek kaptam oly sok-sok boldog órát,

könnyet és rímet, ihlető szenvedést.

Boldog szenvedést, mit csak költő él át,

mig suttogja a hűtlen kedves nevét.

Most minden flörtért, ma igy hajtva főt,

– e dallal tartoztam – hisz ez megillet

bolondos lányok, könnyűvérű nők,

akiktől mindig szállt felém az ihlet.

Legutóbb szerkesztette - Efraim Arie Staub
Szerző Efraim Arie Staub 0 Írás
Költő vagyok, bolond vagyok. Mindig üres zsebem. Talán a sors akarta azt, hogy mindig így legyen. Költő vagyok? Bolond vagyok, tétova, furcsa pára. Névtelen. Szürke. Senki, csak Parnasszus páriája. Elhunyt:2016 novemberben