A Mindenségbe zárva itt
mienk a kék, a zöld.
Értünk, velünk, nekünk kering
a Vénusz és a Föld.
S a többi bolygó mindahány,
miket az ?si csönd
káoszból ki renddé emelt.
Jóval létünk el?tt
keringtek ?k, a Nap-fiak,
s ha nem leszünk – tovább.
Szenvedés, értelem sosem
talál örök hazát.
Miel?tt kelyhed bezárod,
estharmatos virág,
engedd, hogy egy elt?nt éden
varázsa lengjen át!
Figyeljük csendben: szívünkr?l,
hol ég? vágy dalolt,
learat minden bánatot
arany sarlónk, a Hold.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.01. @ 14:16 :: dudás sándor
