Szúrásod kimaradt a történetb?l. Ezt szeretném végre bepótolni. Egyszer szúrj. És NE légy kíméletes….
Fel feszülök a keresztre.
Csurran a csuklómon a vér.
Te meg állsz némán szenvedve
És nem szúrsz meg, az Istenér’!
Várom, hogy csináld.
De te csak szeretsz.
Imádkozol, de hidd el: hibád
minden, csak nem ez!
Könny csurran a szemedb?l.
Az ég elsötétül végleg.
S Te ott állsz szeretve,
Velem b?ntudatom végez.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.26. @ 17:14 :: Pogány Gábor Máté