Szólsz s nem figyelek?
Ints, érints! Beszélgetünk vagy éppen
beszélgetsz valakivel, s „lyukas” száj-
mozgásoknál kérlel? szemem hiába látod –
szokásod szerint mondod a magadét tovább.
Olykor megakasztom szavaid fonalát,
– pont úgy, mint sorstársaim
közt kértél: mondjam is,
amit mutatok -,
rád kérdezve, egy-egy megjegyzést
„beszúrva”. Homlokodra csapsz, nevetsz,
„Hát nem elfelejtem?!”
Hogy lennék
megelégedve kommunikálásunk
nehézségeivel! Mit kezdjek
tehetetlenségemmel?
Átsuhan rajtam: jó volna, legalább esténként,
mint pici gyermek, Anyám mellett,
hozzád bújva, csontvezetéssel
érzékelni-érteni hangod. Ha az érzékeimen
megtapadt benyomások segítenek – máris
kitoltam az értetlenséggel; szó-képzetek
pótolják kihagyásos, hangrezgés nélküli, és
hangsúlytalan mondataid s – vezetnek félre
olykor. Sebaj, sokat láttam már,
figyelmem fárad. Kicsinyes
pletykák sosem érdekeltek – fényes elmék
magasából?
Neked is nehéz velem, tudom.
Jólesne némi kisegít? gesztus,
f?leg ha tanulnád a jelnyelvet!
Ígérted!
Kellene még valamicske lélek,
többcsipetnyi empátia.
És ha mások szórakoztatnak, bár
elembertelenedett világunkban
ritkaság, tolmácsolj felém.
Hívd fel figyelmüket, miként érintkezzenek
velem. És akkor nem lennének
megvívatlan ütközetek, fel nem vett
harcok szégyene – g?gnek gondolt
hallgatásom.
Rájön ki-ki magától:
lelkemben járva, látnának
meghökkent ed-danmark.com? tisztaságot:
nem lelnék hangjuk nyomát – –
