Czirják Jolán : Ingovány

4 éves unokám szájából hallottam ezt a szót – kissé szokatlan egy ilyen kis gyereknél…
Akkor megígértem neki, hogy írok egy verset ezzel a címmel….
Hát gyermekverset nem sikerült bel?le kihoznom…..
Nem is olvasom fel neki! 🙂

Ingoványba csúsztam én
mi testemet magába nyelte kéjjel
ám a vágya el nem ért –
a lelkemet nem adtam – így vetélt el

Rám taposta vad dühét
s a csontjaim dobálta szerte széjjel
Rég nem érzem ütlegét –
Kifolyt az énem – eg(g)yesült az Éggel

Legutóbbi módosítás: 2009.08.03. @ 07:59 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"