Néha olyan reménytelennek t?nik az élet…
Szívem, mint ?szi falevél –
Megújul, s utána holtan hull’ a sárba
Lelkem, mint béna bajadér –
Még remél, de lába nem repíti táncba
Testem, mint télen a nyárfa –
Karcsú törzse ép, mégis árnyát veszejti
Álmom, mint filmnek szalagja –
Elszakad, ha a gépész sokszor vetíti
