Szécsényi Barbara : állva

csak álltam
t?rtem szótlanul
hegyes késeid
ha dobtad

csak álltam
 t?rtem szótlanul
hegyes késeid
 ha dobtad

– állva t?rtem –
 ha elzokogtad
arany-vállakon
szürkeségeim

leveg?m se volt

elkötötted
köldökzsinórját a szónak

most csöndbe fojtlak:
 rettenet!

talpad alá
a gy?rt betonra koptam
 a b?n csak így temet

könyörögjem
ha állva t?rtem
akkor is?

csak
engedd meg
hogy összerogyjak

Legutóbb szerkesztette - Szécsényi Barbara
Szerző Szécsényi Barbara 40 Írás
Hetvenhét nyarán születtem. Egy éve próbálkozom - hol lelkes, hol csüggedt amatőrként - a versek között megtalálni magam, vagy elrejtőzni bennük.