Kopogtak.
Tudtam, ez nem lehet a postás. A postás mindig kétszer csenget.
A gázszámlás volt. A földön ült. Levertnek látszott. Épp az imént ütötték le.
A táska egész nap a vállára nehezedett. Most megkönnyebbült. Rágyújtott. Nyújtotta a számlát. Én meg sírtam. A pipától. Csípte a szememet. A füst, meg az összeg is.
A számla összege pont olyan hosszú volt vízszintesen, mint a díjbeszedő magassága, függőleg. Szép szál ember! Mondtam neki, írja a többihez. De már nem volt hely. Hejjej! Döntetlent ajánlott. Én nem fizetek, ő meg elzárja a csapot. Éreztem, gáz van. Azaz csak volt. Nálunk gyakran vendégeskedett a népmese. Hol volt, hol nem volt, De leginkább nem volt. Sebaj. Majd illegálisan visszacsatlakozom.
És akkor mi történhet, na, bummm…
szerkesztette: Nagyajtai Kovács Zsolt – 2009. július 13., hétfő, 08:04
Legutóbbi módosítás: 2009.07.13. @ 06:00 :: Schődl Gábor