Schődl Gábor : A leghatalmasabb erdő

Csehó Csehonovics meséjéből fordította: Epipapi

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy szovjet erdö. Baromi nagy volt, aki nagyobbat tudott, azt lerendezték…..

 

Ebben a hatalmas nagy, legnagyobb, rengetegben pihente ki fáradalmait egy kis, kopasz-óriás, V.I. Lenin.

A hivatalos lapok persze nem írhattak pihenésről, mert Lenin elvtárs fáradhatatlan volt.

Azt harsogták, környezettanulmányt folytat a dolgozó nép körében, álhajjal…

Az ellenzék – még élő tagjai – azt az aljas rágalmat terjesztette, hogy kétezer versztányi körben nincs is egyetlen élő ember…

Viszont volt hó, mert a tél is a leghatalmasabb volt errefelé.

Egy dolog azonban rágta Lenin elvtárs óriási szívét, mely szintén a leghatalmasabb volt a világon.

Az a rohadt hó – fehér volt!

A legokosabb tudósai a világnak, melyek mind neki dolgoztak, már kísérleteztek, a megvörösítésével.

Egyik laza napon Iljics sétálni indult a rengetegbe.

Már vagy térdig lejárta a lábát, amikor megpillantott egy hús-vér figurát.

Ezen ő is meglepődött, pedig ez nem volt jellemző rá.

Az idegent megtévesztette Lenin loknija és ezért így szólt hozzá:

– Drága szovjet testvérem, mielőtt belém fagyna a szar, bemutatkozhatom?

Lenin csak biccentett, mert őneki már összefagyott az alsó és a felső ajka.

– Orni Ornitologusovics Madarenko vagyok. Bátyuskám, láttál erre szarkát?

Lenin elvtárs a leghatalmasabb erőfeszítéssel szétfeszítette a száját és imígyen szólt:

– Nyikita Szergejevics Hruscsov vagyok – mondta, és nem is hazudott, csak az álhaj kötelezte! – Szarkát? Igen! Szerencsém lesz, bele is léptem…

Madarenkó iszkolásra vette a figurát, azt hitte, hogy a kis dúshajú egy őrült….

A távolból csak erre várt a tigris, aki sem vörös, sem fehér nem volt, leginkább csíkos és nem utolsó sorban szibériai….

 

No meg éhes!

 

Legutóbb szerkesztette - Schődl Gábor
Szerző Schődl Gábor 55 Írás
Epipapi vagyok, aki próbál humorizálni.... Skype-schodl2941 Csak szépen, sorjában hívjatok....