George Tumpeck : Ut’só barát

*

 

Ut’só barát

 

Mit eszel kisfiam? – kérdi a szenes,

a parkon átmenve késő délelőtt.

– Zacskóból tepertőt, látod te marha,

mondta a kisfiú dühös kérkedőn.

A szenes nyelt egyet, hibás a kérdés,

gyermeket megütni mégsem lehet,

egyet örökre megjegyzett magának,

messzire elkerül minden gyermeket.

S jött az anya, a drága jó anyuka

rázza a retikült, közben üvölt:

– takarodjon innen, maga egy tróger!

S gyermekét ölelve egyre dühöng.

Szenesünk elment lehajtott fejjel,

irány a kocsma, a féldeci vár,

sarokba húzódva réveteg szemmel

mered a semmibe, s rendel piát.

Néha megpróbál embernek lenni,

lecsúszott melós, ha társra talál,

emelt fejjel a kocsma közepén

öntudattól fűtve csak ő prédikál.

Mondja az imát, a kocsma imáját,

– mindenki vendégem, igyunk ma hát!

Pénzt dob a pultra, s koccint a múltra,

torkán lecsúszik az ut’só barát.

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem