I.
Éjszaka
felébredek,
világot
gyújtok,
megtudni:
messze még
a reggel?
Órán
megnézem
a pontos id?t.
Így tett
nagyanyám,
anyám.
Megnyugszom,
visszaalszom
ezután,
nem tudva,
mit tudtam meg
igazán!
II.
Tölgyfaajtón
kopogok.
Nem nyílik.
Nyissák ki! –
ordítok.
Dühömben
tenyérrel,
ököllel
verem.
Lassan
csillapodom.
Kezemben szálkák,
ömlik a vér.
Elvékonyult
deszkán
átlátszik
a kedves arca.
Kett?s a fájdalom:
te is –
felém?
