H.Pulai Éva : A lánchídi baleset 1848-ban

Apokaliptikus eseményt látott Széchenyi a lánchídi balesetben

 

1848. július 18-án a Lánchíd tizenkettedik tartólánca a kifeszítés közben elszakadt és a munkahídra zuhanva sok embert a Dunába sodort. A Magyar Országos Levéltár honlapján Németh György egy korabeli rend?ri jelentés segítségével idézte fel az esetet.

 

Az országgy?lés 1836-ban törvényben rendelkezett a Buda és Pest közti állandó híd építésér?l, a munkálatok négy évvel kés?bb kezd?dtek meg. 1848-ra készen voltak a parti támfalak és álltak a pillérek. Július elején a tartóláncok közül a tizediket, majd a tizenegyediket is a helyére emelték, így a híd befejezése lassan elérhet? közelségbe került.

Széchenyi István is bizakodva írta naplójába: „Híd a 2. és 3. pillér között ma teljesen felfüggesztetik. Talán mégiscsak megérem a hidat.”

Keser?en csalódnia kellett azonban, a hamarosan bekövetkez? szerencsétlen fordulat megakadályozta abban, hogy valaha is áthaladhasson a már teljesen kész Lánchídon, és egyúttal tovább rontotta amúgy is zilált lelkiállapotát.

 

Lángh Ignác, Pest városi rend?rkapitány jelentésének részlete
H 15  – Az 1848-1849-i minisztériumi levéltár – Belügyminisztérium – Rend?ri osztály – 1848 – 27. kútf? 1. tétel

 

Az eseményr?l a pesti rend?rkapitány, Lángh Ignác tudósította a város vezetését. A jelentés szerint július 18-án este fél nyolckor az utolsó tartólánc kifeszítése közben, amikor az már egy lábnyira megközelítette a pillér tetejét, az emel?csiga lánca elszakadt, és a súlyos tartólánc a látványosságra összesereglett tömeg szeme láttára a két pillér között lév?, emberekkel teli hajóra zuhant. Ekkor sokan a vízbe estek, az elszabadult hajóroncsok pedig a közeli hajóhidat is szétszakították. A molnárokat figyelmeztették, hogy a Dunán lejjebb horgonyzó malmaikat vontassák ki a partra, de a vízen úszó roncsok egyik-másikban így is kárt tettek. Az els? vizsgálat eredménye szerint a baleset nem követelt emberéletet.

 

Az ekkor már testileg és szellemileg is elgyötört Széchenyi Istvánt különösen kellemetlenül érintette az esemény. A naplójába ezeket a sorokat jegyezte fel:

 

„Délután 6. A 12-es számú lánc felfüggesztve. Én Majláth Gyurival. 8 óra el?tt elpattan a dob egyik gy?r?je, és lezuhan az egész! Én, Majláth, két kisfiam, Adam Clark csak nagynehezen menekülünk meg. Nyitva látom a: túlvilágot! – Babilon! Pusztulás!
Nem Kossuth és társai tesznek tönkre mindent, amit én megpendítettem – hanem magasabb hatalmak, a Nemezis! Szétmorzsolódva érzem magam! Most már világosan látom, hogy el vagyunk veszve, visszasüllyedünk a barbárságba. A híd sohasem fog elkészülni, romként fog itt állni.”

 

Az utolsó lánc augusztus 26-án a helyére került, de a híd csupán a szabadságharc leverése után készült el teljesen. 1849. november 20-án Haynau táborszernagy Karl Geringer császári biztos társaságában els?ként sétált át a hídon, amelyet az átadás napján a nagyközönség is ingyen használhatott.

 

Forrás:

mult-kor.hu

mol.gov.hu

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1133 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva