Néztem a borzalmas évet,
Míg egy tollat a félelem
Szárnyából kezed kitépett —
Ártatlanságod szúrt szíven.
Szörny? titkod reám bíztad,
Most t?zként égeti lelkem,
Keser? könnyeim miatt
Búzám aratni nem mertem.
Csillagmagot nem vetettem
Az ég szeles bérceire,
Inkább felszántottam szívem
S szemed titkát szórtam bele.
Nem aratom le gabonám,
Mely köves földben hajtott ki,
Egy fényes toll hever némán:
Elszórták Isten szárnyai.
2008-01-25
The White Feather
I’ve watched with Death a dreadful year
Nor flinched until you plucked apart
A feather from the wings of Fear —
Your innocence has stabbed my heart
I took your terrible trust to keep,
Deep in my heart it flames and sears,
And what I’ve sown I dare not reap
For bitterness of blinding tears.
I have not scattered starry seed
On windy ridges of the skies,
But I have ploughed my heart indeed
And sown the secrets of your eyes.
And now I cannot reap the grain
Growing above that stony sod
Because a shining plume lies plain
Fallen from following wings of God.
