Marie Marel : Ragyog a nap

Nyomtatás

Ragyog a nap

Csendesen teszek-veszek. Teregetek.
Hirtelen fülön csípem a leped?t,
és kötélre csíptetem ?t
– tegnapel?tti emléked még rajta leng –
mosolyom feldereng, nem is tudok róla.
Kötélre kerül a stóla
– ruhám díszeként fedte
vállamat… szép volt a pillanat.
Felfényl? pillantásod szinte égetett. –
Ni csak! A zoknik!
– Mint tiri-tarka loknik
mosolygós tini-lányka fején…-
Elkapdosom ?ket, kötélre kerülnek.
Itt meg egy ing
– ujja csendesen átkarolja
a blúzt, lágyan hajladozva,
finoman keverednek egybe…-
együtt kerülnek kötélre, kéz a kézben.
Elmerülök egészen a lágy emlékezésben…