?szi sanzon
A szél r?t színt
tépked megint
a fákról.
Monoton bú
lep, szomorú
és fájó.
Id?tlen vágy,
n?k: annyi lágy
test ölelt,
s szívem végül,
pihenésül
dalra lelt.
A T?z kihuny.
Hagyj, Titkos Ujj,
pengetést!
Hullni szépen,
fádról, élet,
eresszél.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: dudás sándor
Elolvasta:
49
Nyomtatás
A hársfa árnyak
mély ölében,
ahol mindkettőnk ágya volt,
gyöngéden – ott lent
a tisztáson,
virág és fű összehajolt.
Erdő előtt bent a völgyben
Tam-tatam-hej!
S az éj, oly kedvesen dalolt.
És én rohantam,
fenn a réten
hol a kedvesem várt reám,
Ő izgatottan
hajolt felém –
míg én bódultam illatán.
Megcsókolt-e? Ó, jaj; meg ám!
Tam-tatam-hej!
Remegtem és pirult a szám.
Csak kacagott rám,
vetett ágyunk
simult alánk a pázsiton
selymesen, lomhán,
s titkos vágyunk
lelheti ki itt ránk talált,
mert az a fű is kikopott.
Tam-tatam-hej!
Mit a fejem ott elnyomott.
Ha más tudná azt,
hogy mi történt
ott? Jaj, nem szégyellném magam!
S tudná más is azt,
hogy mi voltunk,
Ő meg én – elnyelném szavam.
Csak az a madár ott a fán?
Tam-tatam-hej!
Tudja, nem árul el, talán!
Elolvasta:
865
Nyomtatás
Az első éji dalt Goethe-től kevesebben fordították, pedig az itt leírt színtér a vándorlás kiváltó oka, induló imája.
Wanderers Nachtlied ( I. )
A vándor éji dala_I.
Der du von dem Himmel bist,
Ki a mennyből szállsz alá,
Alles Leid und Schmerzen stillest,
Bánatot, fájdalmat űzzed örökkön,
Den, der doppelt elend ist,
Az, kit kerget a halál,
Doppelt mit Erquickung füllest,
Malasztot kétszer töltsön,
Ach, ich bin des Treibens müde,
Ó, fáradok űzetésbe’,
Was soll all der Schmerz und Lust?
Kín, öröm vezet merre?
Süßer Friede,
Édes béke,
Komm, ach komm in meine Brust!
Jer, oh jer kebelemre!
Elolvasta:
887
Nyomtatás
Johann Wolfgang von Goethe alábbi, pár soros versét már előttem igen nagyok is lefordították. Nem kívánok velük versenyezni, ám kihívásnak éreztem a néhány szó hangulatát a magam szűrőjén keresztül visszaadni.
Wanderers Nachtlied_II.
A vándor éji dala_II.
Über allen Gipfeln
Az összes csúcs fokán
Ist Ruh,
Csönd van.
In allen Wipfeln
Csillaghonon át
Spürest du
Rád talál
Kaum einen Hauch;
Haló sóhaj némán;
Die Vögelein schweigen im Walde
Madárdal elhalt már az erdőn,
Warte nur, balde
Várj csak várj, eljön
Ruhest du auch!
Végnyugvásod is!
Elolvasta:
69
Nyomtatás
LORE-LEY
(Heinrich Heine)
LORE-LEY
Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,
Bár tudnám, belül mi feszélyez,
Dass ich so tarurig bin;
Hogy olyan szomorú vagyok;
Ein Märchen aus altan Zeiten,
Letűnt idők vén meséje,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.
A fejembe tanyát rakott.
Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Az elomló sötétben hűvös ködöl,
Und ruhig fließt der Rhein;
És nyugodtan folyik a Rajna,
Der Gipfel des Berges funkelt
A hegy orma tündököl,
Im Abendsonnenschein.
Fényt az alkony hagyott rajta.
Die schönste Jungfrau sitzet
A világnak szép, örök szűze,
Dort oben wunderbar;
Ül fent, s tész csodát;
Ihr goldenes Geschmeide blitzet,
Villan arany kösöntyűje,
Sie kämmt ihr goldenes Haar.
Fésüli arany haját.
Sie kämmt es mit goldenem Kamme
Siklik abban aranyló fésü,
Und singt ein Lied dabei;
És egy dalt énekel, danáz,
Das hat eine wundersame,
Melynek bübájos fényű
Gewaltige Melodei.
Dallama kész varázs.
Den Schiffer im kleinen Schiffe
A hajóst kis lélekvesztőn
Ergreift es mit wildem Weh;
Vad fájdalom éri el;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Nem lát zátonyt, mi felé jön,
Er schaut nur hinauf in die Höh.
Csak a magasba tud nézni fel.
Ich glaube, die Wellen verschlingen
A hullámok elnyelik, úgy hiszem,
Am Ende Schiffer und Kahn;
Végül a hajót s evezőst;
Und das hat mit ihrem Singen
És énekével, bús vizen,
Die Lore-Ley getan.
Lore-Ley ily tervet szőtt.
Elolvasta:
120
Nyomtatás
(Hienrich Heine)
Das Fräulein stand am Meere
Kisasszony a tengernél
Das Fräulein stand am Meere,
A lány csak állt a víznél,
Und seufzte lang und bang,
Félőn sóhajtott nagyot,
Es rührte sie so sehre
A lebukó Nap szívén
Der Sonnenuntergang.
Mély sebeket hagyott.
Mein Fräulein! sein Sie munter,
Lánykám, legyen Ön vidám!
Das ist ein altes Stück;
Réges-régi dolog:
Hier, vorne geht sie unter,
Itt, elől megy le, biz’ ám,
Und kehrt von hinten zurück.
Térül, s Ön mögött ott lobog.
Elolvasta:
730
Nyomtatás
ERIKA
Auf der Heide blüht
ein kleines Blümelein,
und das heißt: Erika.
Eins von hunderttausend
kleinem Bienenlein
wird umschwärmt: Erika.
Denn Ihr Herz ist
woller Süßigkeit,
zarter Duft entstörmt
dem Blütenkleid.
Auf der Heide blüht
ein kleines Blümelein,
und das heißt: Erika.
Wenn das Heidekraut
rot-lila blüht,
singe ich zum Gruß
ihr dieses Lied.
Auf der Heide blüht
ein kleines Blümelein,
Und das heißt: Erika
In meinem Kämmerlein blüht
auch ein Blümelein,
und das heißt: Erika.
Schon beim Morgengrau’ n,
sowie beim Dämmerschein
schaut’s mich an Erika.
Und dann ist es mir,
als Sprech, es laut:
Denkst du auch deine kleine Braut.
In der Heimat weint um dich,
ein Mägdelein,
und das heißt: Erika.
In der Heimat wohnt ein kleines Mägdelein,
und das heißt: Erika.
Dieses Mädel ist mein Schäzelein,
und mein Glück, Erika.
Auf der Heide blüht
ein kleines Blümelein,
und das heißt: Erika.
ERIKA
A réten nyílik
Szerény virágocska,
A neve: Erika.
Méhek százezrei
Közül csupán csak egy
Zümmögi: Erika.
Mert a szíve
Csupa édesség.
Enyhe illat lengi át
A kis virágruhát.
A réten nyílik
Szerény virágocska,
A neve: Erika.
Ha ez a kis virág
Nyit rőt-lilát,
Éneklem neki
Szívem üdv-dalát.
A réten nyílik
Szerény virágocska,
A neve: Erika.
Az én szívemben is
Nyit egy kis virág,
A neve: Erika
Szürke reggeleken,
És az esthomályban
Szemed látom: Erika.
Ez olyan nekem,
Mintha mondanád:
Gondolsz te is kicsi kedvesedre.
Otthon sírogat érted,
Egy hajadon,
A neve: Erika.
A hazában lakik egy kis hajadon
A neve: Erika.
A lány az én kicsi kincsecském,
Szerencsém, Erika.
A réten nyílik
Szerény virágocska,
A neve:Erika.
Elolvasta:
280
Nyomtatás
Kép: Palma de Mallorca saját fotó
Ion Minulescu
Könnyek
Koosán Ildikó fordítása
Újra meglátogatom az erdőt, ahol együtt veled
Bolyongtunk, átkószálva holdas nyáréjeket
A magányos padot, rejtve sok égszínkék virágtól
Amin megpihentünk, s kezembe kulcsoltam kezed
Elkápráztatva a boldogság szent varázslatától.
Ma a szerelem sehol, meghalt, a pad is elhagyott,
Az ősz hideg szelétől lombtalan lett az erdő, kopott
Kileng a fák csúcsa, alattuk letört ág-halom
Én is, mint ő, mostantól fenyőárnyékban bújhatok.
Lombkoronáját siratja az erdő, én a szerelmünket siratom.
Plâns
Din nou revăd pădurea în care împreună
Cu tine rătăcit-am în nopţile cu lună
Şi banca solitară pierdută-n flori albastre
Pe care-ades stătut-am strângându-ne de mână
Uimiţi de sfântă vraje a fericirii noastre.
Azi dragostea ni-i moartă, şi banca-i părăsită,
De vântu’ rece-al toamnei pădurea-i desfrunzită
Copacii-şi clatin vârful şi crengile îşi frâng
Şi eu şi ea-mbrăca-vom de-acum haina cernită
Pădurea-şi plânge frunza şi eu dragostea mi-o plâng.
Foaia pentru toţi, I. nr. 48, 26 septembrie 1897
Elolvasta:
370
Nyomtatás
(YILDIZLARIN NEREDE AMSTERDAM?)
Ugyanúgy indul az élete a városnak,
az embernek, a naptárból kihulló hétfőnek,
– a teraszra száműzött gáztartályban álló –
lila szegfűnek és a kőlépcsőnek…
Zöld út csorog át az éjszakán.
Sav-marta tornyok, megfáradt parkok;
a város sebei. Bármennyi is az időnk,
nem reménytelen ez a kapcsolat.
Ha akarod, galambszelíd szavakkal szólok,
kíméletlen boldogságot kívánunk egymásnak.
Ám azután mindenki feltárja igaz valóját,
és tiszta lappal indulunk tovább.
A mondandóm másoknak is fontos lehet;
szavaim elől senki sem menekülhet.
Egy égő felhő része vagyok, s ti a csillagok.
Bevilágítjuk az égboltot. Megfürdetjük a szellőket.
Az élet azután gyorsan robog a Nap felé,
elhaladok Európa híres katedrálisa előtt,
a falakon írás, képek, az élet meztelen versei,
a legledérebb városban a legledérebb arcok.
Vess rájuk egy pillantást:
olyanok, mint a földből kirántott fák,
mint a cigarettáról levert hamu:
Ám a szemei élesek, mint a kés,
és pattanásig feszült, mint a dob hártyája,
és szíve, mint a hó alatt rekedt rügy.
Durván elbánik a szellővel,
de tudod, fájdalom és keserűség nélkül nincs út.
Mindegy, mennyi időnk van. A remény él.
Vigyázz! Emésztő szerelem kezdődhet ma.
Emésztő lehet e szerelem, elsötétülhet a remény, de hidd el,
ez bizonyos! Megtisztítjuk majd az életet.
Amszterdamban, a folyóparton sétálok,
Ajkaimon mélykék tangó dallama.
Talán estefelé jár? Beússzak a háborgó tengerbe?
Ragyog az éjszaka. A szívem vérzik.
A házak olyanok, mint a gyermekjátékkal telt zsákok.
A hatalmas fenyőablakok kíváncsian merednek rám.
Bámulják fellegnyitó hasonmásomat.
– Rendben…, de hová lettek a csillagok Amszterdam egéről?
Majd eljövök hozzád megint, rengeteg csillaggal,
Mindahányat a hajadba tűzöm.
Ne feledd! A sárga villamosok és a tulipánok városa Amszterdam,
– Ahol a kedvesem lettél!
xxx
Özkan Mert
1.
YILDIZLARIN NEREDE AMSTERDAM?
Bir kente, bir insana nasıl başlanır,
takvimlerden düşmekte olan soluk bir pazartesiye,
taraçalarda -gaz tenekelerine yerleştirilmiş-
mor karanfillere, taş basamaklara…
Yeşil bir su akıyor gecenin içinden.
Asitlenmiş kuleleri ve yorgun parkları kentin
yaralı. Saat kaç olursa olsun.
Umutsuz bir ilişki değildir gökyüzü.
Bir güvercin kadar hafif kelimelerle konuşalım isterseniz,
kıyasıya mutluluklar dileyelim birbirimize.
Ama sonra herkes, döksün kimliklerini ve sıfatlarını ortaya.
Çünkü hayatı temizleyeceğiz.
Anlatacaklarım hepinizi ilgilendiriyor;
Hiçbiriniz kaçamazsınız söyleyeceklerimden,
ben yanan bir bulut parçası olayım, siz de yıldızlar,
Işıldatın yeryüzünü. Rüzgârları yıkayalım.
Hızla akıyor yaşamım güneşe doğru.
Avrupa’nın en ünlü katedrallerinin önünden geçiyorum.
Duvar yazıları, duvar resimleri, hayatın en çıplak şiiri.
Çırılçıplak bir kentin içinde çırılçıplak yüzler.
Bir bakışta tanırsınız onları;
Toprağından sökülüp atılmış ağaçlar gibi,
cıgaradan düşen bir kül gibidir onlar;
Ama bir bıçak kadar keskindir gözleri.
Bir davulun derisi kadar gergin yaşamımız. Ve
karlar altında kalan bir mücevher kadar soğuk belki kalbin.
Rüzgârlara ve acıya hükümlüsün.
Ama biliyorsun. Acısız ve sevdasız gidilecek bir yol yok.
Saat kaç olursa olsun. Umut vardır.
Dikkat! Hazin bir aşkın başlangıcıdır belki de bugün.
Hazin de olsa bu aşk, karanlıkta da olsa umut, inan bana,
kesindir! Hayatı yıkayacağız.
Kanal boyunca yürüyorum Amsterdam’da.
Dudaklarımda lacivert bir tango.
Akşam mı oluyor? Ben mi yüzüyorum hüzünler denizinde?
Gece ılık. Ve kalbim kanıyor galiba.
Küçük bir çocuğun oyuncak torbasına doldurulmuş evler.
Kocaman camlı pencereleri merakla bakıyorlar bana.
Bulutları kesen bir terziyim ben.
– Peki ama, yıldızların nerede Amsterdam?
Bir ton yıldızla geleceğim sana gene,
takacağım yıldızları bir bir saçlarına.
Unutma! Sarı tramvayların, lalelerin kenti Amsterdam,
– Sevgilim oldun!
Fordította: Bartha Júlia nyersfordításából Gősi Vali
Kép forrása: Internet
Elolvasta:
381
Nyomtatás
Évának
Mutasd meg nekem a szerelmet! Taníts szeretni.
Ahogyan az égbolt tanítja a madarat.
Legyek hullám, repüljek, mint tutaj az óceánon,
árnyékod hadd legyek; sivatagi hajó.
Taníts meg nekem mindent.
Mert beléd szerettem.
Tanítsd meg nekem a szerelmet. Élni taníts!
Versenyre kelni a folyókkal, a széllel.
Csókolj, míg utolsót dobban a szívem!
Mert veled ölelkezni olyan,
mintha a csillagokat tartanám a tenyeremben.
Veled ébredni olyan, mint
pillangókra virradni.
Mindenre te taníts meg!
És én szárnyalok.
Rád bízom magam.
*
Ford.: Bartha Júlia nyersfordításából Gősi Vali, a kortárs török szerző kérésére és engedélyével.
Illusztráció: Ágnes DrKenyeresné Z
*
Özkan Mert
BANA AŞKI ÖĞRET
Havva’ya
Bana aşkı göster! Aşkı öğret.
Gökyüzünde kuş olmayı öğret.
Okyanuslara sal;dalgan olayım,
çöllere sal; gölgen olayım.
Bana her şeyi seninle öğret.
Çünkü ben sana aşığım.
Bana aşkı öğret! Yaşamayı öğret.
Bana nehirlerle, rüzğarlarla yarışmayı öğret.
Beni kalbim duruncaya kadar öp!
Çünkü seninle öpüşmek
yıldızları avucuma almak gibi bir şey.
Seninle uyanmak
bir kelebekle uyanmak gibi bir şey.
Bana her şeyi seninle öğret!
Çünkü ben sana aşığım.
Ben sana emanetim.
Elolvasta:
327
Nyomtatás
Ion Minulescu
A kulcs románca
Koosán Ildikó fordítása
A kulcs, amit adtál tegnap este-
A zöld kapunak a kulcsát-
Elvesztettem mégis tegnap este …
Van-e kulcs, ami nem cserél gazdát?
A kulcs, amit adtál tegnap este
Kihullt a toronyból,
A lépcsőn át,
Estében a fényt kioltva.
A kulcsot, ami eltűnt az este
Keresgéltem;
De a lépcsőt
Mert este volt,- sötétség fedte –
Sötétség, mint a kolostorok
Ívelt boltozata alatt
Szentkép előtt ha kialszanak
A világító viaszgyertyák.
Maradtam a gótikus toronyban –
Oszlopnyi hármas jelképeként
A szerelemnek,
A reménynek,
S a jövendő hit szavának…
Maradtam a gótikus toronyban
Uralni végtelen birodalmát
A sötétség káoszának.
És elmúltak a tegnap esti percek,
És elmúltak a tegnap esti órák,
A hajnal szárnyain sietve
Egy szálig mind útra keltek,
A fehér fokok közt átélt
Perceimet is messze hordták.
Leereszkedtem a lépcsőn…
Nos hát azon a legalsó fokon
A kulcsot amit adtál az este
Megleltem egy bürök leve
Zöld borával színig tele
Mágikus fehér kupában.
És ott azon a legalsó fokon
Letérdepeltem
Akkor sírva –
Hiszen azon a legalsó fokon,
Mint jóslatot rejtő varázslapon,
Láttam a kupa aljára írva
Hajótörésbe vesző életem! …
2019. március 19.
Ion Minulescu
Romanţa cheii
Cheia ce mi-ai dat aseară –
Cheia de la poarta verde –
Am pierdut-o chiar aseară!…
Dar ce cheie nu se pierde?
Cheia ce mi-ai dat aseară
Mi-a căzut din turn,
Pe scară,
Şi căzând, mi-a stins lumina.
Cheia ce-am pierdut aseară
Am cătat-o;
Dar pe scară
Era noapte ca şi-afară –
Noapte ca sub boltuita
Cupolă de mănăstire,
Când s-au stins pe la icoane
Lumânările de ceară.
Şi-am rămas în turnul gotic –
Turnul celor trei blazoane:
Al Iubirii,
Al Speranţei,
Şi-al Credinţei viitoare…
Şi-am rămas în turnul gotic
Domn pe-ntinsele imperii
Ale negrului haotic.
Şi-au trecut de-aseară clipe,
Şi-au trecut de-aseară ore,
Şi-ale zorilor aripe
Fluturatu-mi-au grăbite,
Ca şi clipele trăite
Pe-albul treptelor sonore.
Şi m-am coborât pe scară…
Dar pe cea din urmă treaptă
Cheia ce mi-ai dat aseară
Am găsit-o prefăcută
Într-o cupă albă, plină
Cu vin verde de cucută.
Şi pe cea din urmă treaptă
Am îngenuncheat
Şi-am plâns –
Căci pe cea din urmă treaptă,
Ca-ntr-o carte înţeleaptă,
Am citit în fundul cupei
Naufragiul ce m-aşteaptă!…
Nyomtatás