Bevezetés
Avval kezdem, hogy egy héttel ezelőtt sok szabadidőm volt, hát tettem egy sétát a környéken, ahol harminchat éve lakom.
Nagyon jó volt: a ház kapujával szemben például van egy park, ahol fák is, meg virágok is nőnek. És körben házak vannak, amiken szobrok is vannak, a buszmegállóval szemben is, ahol mindennap várom a buszt, van egy ház például, amin lótestű férfiak verekszenek másokkal, és női szobrok is vannak.
És séta közben találtam egy könyvtárat, és – mivel esni kezdett egy kicsit – bementem oda és beiratkoztam, és ahogy befizettem a díjat, kaptam egy ilyen bankkártyához hasonló sárga kis kártyát, és mindjárt mondta a hölgy, aki ideadta, hogy máris választhatok.
És amikor kérdeztem, hogy mit, akkor megmutatta, hogy az írók neve szerint vannak a könyvek, és abból vehetek el hármat. Egyszerre.
És én elvettem három könyvet, és most már át is olvasgattam őket, és aztán találtam ezt az online-lapot, ahol látom, hogy könyvismertetések is vannak, hát én meg akarom ismertetni Önökkel, amiket olvastam.
Evvel kezdtem, ez volt a bevezetés, és most akkor a tárgyalás következik.
Tárgyalás
Először Homérosz könyvét olvastam, aminek az a címe, hogy Odüsszeia.
Ez egy regény szerintem, elég jól meg van írva, ajánlhatom bárkinek, mert jó, izgalmas. Igaz, nem értem, hogy miért néz ki úgy, mint ha versben lenne (a lapnak a közepén van csak írás, és nem teliben-széltében), mert én figyelmesen figyeltem, de rímeket nem találtam benne, sz’al most nem tudom, hogy vers vagy mégse: próza…
Azért tényleg jó, mert van benne ez az Odüsszeusz (furcsa, de belül a könyvben már nem Odüsszeia a neve, mint a címlapon, hanem Odüsszeusz, aki elég sokat kóborol a tengereken, meg szigeteken.
Főleg azért nagyon jó ez a könyv, mert kiderül belőle, hogy milyen csalfák a nők, és én szeretem, ha kiderül, hogy tényleg csalfák a nők. Mert velem is ez volt, még ha nem is változtatott disznóvá a csaj, de elég csalfa volt.
Én is, persze megcsaltam, mindjárt az első gyerek után, de az nem volt csalfaság, csak vele nem lehetett a szülés után, aztán nagyon megkívántam azt a Katinkát a hivatalban, de nem voltam csalfa. Mint a nők, mert azok csalfák, és ez ebből a jó regényből is kiderült.
Vegyük csak a feleségét, aki fűvel-fával szövi az apja halotti leplét, míg fogalma sincs arról, hogy él-e vagy nem-e a férje, az Odüsszeia. (Odüsszeusz?)
De más is jó volt benne, mert ha hangosan olvastam magamban néha, akkor rájöttem, hogy aszondja: tátiti tátiti tátiti tátá tátiti tátá, ahogy szolfézson tanították, és ez is tetszett nekem.
Meg vannak jó szövegek is benne, például, mikor az Odüsszeusz azt mondja a félszeműnek, hogy őt úgy hívják, hogy Senkise, azt, amikor kiböki a maradék szemét az egyszeműnek, akkor az hiába kajabál a társainak, hogy Senkise bántotta, mert arra azok azt mondják, hogy ha senkise bántott, akkor aludj szép csöndben. Ez tetszett.
Meg az a fehérkarú lány is jól meg van írva, aki barátnőivel mos, aztán amíg száradnak a ruhák labdázik, és úgy találja meg az Odüsszeiát. (Odüsszeuszt?)
Szóval jó regény ez a Odüsszeuszos, jól meg van írva a Homérosztól, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Aztán a Hamletet olvastam, amit a Shakespeare írt.
Na, most ez a Hamlet is jó, egész jó, és ugyanazért jó, amiért az Odüsszeusz is jó, szerintem. Mert ebből is kiderül, hogy csalfák az asszonyok, hát nem ez derül ki?
Ha én megdöglenék, hát fix, hogy a feleségem egyből más pasit keresne, ahogy az a Gertrudisz is, akinek egyébként egyáltalán nem dán neve van, hanem német.
A többivel is van gondom, mert bármilyen jó volt ez a Shakespeare, azért neveket nem túl jól tudott adni ebben a Hamletben.
Én megnéztem egy dán szótárt, aztán egy darab név nem stimmelt, de a Katinka mondta is, hogy persze, mert ezek a nevek (Horatio, Polonius, Láertész, Claudius, Ophélia stb.), ezek latinul vannak, mert igazából az a Shakespeare, az nem talált ki semmi új sztorit, csak ügyesen lopkodott. (A Katinka nem csak bombázó, de elég művelt is.)
Más nevek meg, mint a Rosencrantz és Guilderstern meg nem latin, hanem német.
Kis bajom ennek az írásnak a formájával is volt (mint a Homérosszal is volt), mert ez meg egyrészt megint úgy volt írva, mintha versb?l lenne (vagyis középen van minden), de van itt más baj is. Mert ennél a regénynél meg, nem volt semmi közbeírás, csak oda vannak írva a nevek kett?sponttal, aztán meg, hogy mit beszél – vagy gondol magában – a Polonius vagy a Láertész vagy a Caludius.
De azért ez a regény (?) is jó volt, például az, hogy mennyire más az állampénzen külföldön tanuló Hamlet gondolkodása, mint a sötét, fejüktől bűzlő dán halaké. Mert például, hiába látta az apja szellemét a Hamlet, azért nem egészen hiszi el, hogy vannak kísértetek, és inkább kipróbálja az egérfogót, vagyis, hogy igazat mondott-e a szellemvízió neki.
Ez igazán jó volt benne, csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a Hamlet nevű írást, mert tényleg jó, jól megírta a Shakespeare.
Harmadszor olvastam a legjobbat, a Puskintól egy regényverset, az Anyeginről.
Hogy az az Anyegin mekkora egy balfácán, na nem?
Halálra unja magát, csömörülget a báloktól meg ilyenektől, aztán jön neki egy igazi jó haver, az a Lenszkij, meg egy jó csaj, aki tényleg szereti, az a Tattyána, azt ez lökött meg úgy löki el magától őket, hogy csak füstöl. Most arról nem beszélek, hogy a Lenszkijt még direkte lelövi, de hát egyáltalán…
Hogy lehet valaki ilyen húgyagyú?
Ez volt a legjobb, ez a Puskin nevű, ez tényleg tud írni, csak mindenkinek ajánlhatom, hogy ha nem olvasta még, hát olvassa el ezt az Anyegin című elbeszélést, mert szerintem nagy siker lesz, bestseller lesz ez a Puskin. Én mondom.
Befejezés
És még azt akarom írni, hogy keressen mindenki egy könyvtárt a közelében, és iratkozzon be, mert olvasni jó!
De tényleg!
És most majd én is visszamegyek – úgy egy év múlva, ha ráérek megint, és esni kezd – a könyvtárba, mert már kinéztem a Varázshegy, meg az Ember tragédiája címűeket, meg – főleg – a Pokol tornáca címűt, amik biztos jó izgik lesznek, főleg az a Pokol tornáca a Szolzsenyicintől: az valami triller lehet.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 21:08 :: Adminguru
