Bezárta lapjait,
egy mese végére ért,
sok szájról történet,
másoktól, magamért.
Hol volt, hol nem,
talán igaz se volt…
Mondják: szabad vagy,
szárnyalj napkorongba
kék egek taván,
önálló habokba.
Mondják, feledd,
ki nem adta mit kértél.
Mondják jobb így,
ha nincsen mit reméltél…
Hol volt, hol nem …
gyönyör? mese.
Mese nélkül a gyermeknek
az est rémiszt? sötét,
árnyak ?zik rettegésbe
fényr?l álmodó szívét.
Hol volt, hol nem…
rohanó id?…
Madarat álmodom,
ki fészkére száll.
Párját hívja szüntelen
nem vonzza hét határ.
Kicsinyeit védi
takarja szárnyával.
Fészket rak a madár,
fészket a párjával.
Párom ha elrepül,
fészkem sincs nekem.
De mondják, szabadságban
vagyok jó helyen.
Szíve volt otthonom,
most hontalan fázom.
Kérem a jó Istent,
Hozza vissza álmom,
mert nélküle „szabadon”
fészkem nem találom.
————————————————
péda:
„Madarat álmodom,
ki fészkére száll.”
Fészkére szálló
madarat álmodok
érzed az enyémben a folyamatosságot ugye? a verset ez kellene , hogy jellemezze… meg persze sok minden más!
Legutóbbi módosítás: 2009.05.18. @ 11:18 :: Takács Andrea-Babu
