Vandra Attila : A század fellázad I. rész – Terror az újoncok között

Alapja egy megtörtént eset.

A két hadnagy névsort olvasott. Alig fejez?dött be a társaság két szakaszra felosztása, felharsant a parancs. 

– Század vigyázz!

Hatvanöt civilbe öltözött fiatalember próbált megfelelni az elvárásnak. Az ?rnagy megvet? tekintettel nézett végig az újoncokon.

– Keser? ?rnagy vagyok ennek a katonai egységnek a parancsnoka. Az én feladatom, hogy ebb?l a civil cs?rhéb?l, fegyelmezett katonákat neveljek. Otthon megszoktátok, hogy válogassatok az ételben, hogy anyukátok kinyalja a seggeteket, hogy visszapofázzatok apátoknak, s mivel sikerült a felvételitek az egyetemre rém okosaknak hiszitek magatokat. Nem vagytok egyéb, mint egy újonc csürhe!

– Úristen, ennek az ?rnagynak hallottam a hírét. Rábasztunk a sompolyra – suttogta az egyik.

Az ?rnagy olyan szemekkel pillantott rá, hogy az egész társaság ereiben megfagyott a vér. A pattanásig feszült légkörben ott lógott a leveg?ben a kérdés: “Mi lesz most?” Az ?rnagy néhány pillanatig hallgatott, majd a két hadnagyhoz fordult:

– Ez a nagypofájú kinek a szakaszában van?

– ?rnagy úrnak tisztelettel jelentem, az enyémben. – jelentette Golescu hadnagy.

– Rusu hadnagy, a szakaszod irány a raktár, s beöltözés egyenruhába. Amíg az els? szakasz beöltözik, a második szakasz körbeszalad a sportpálya körül. Addig szaladnak, amíg a Rusu hadnagy szakaszának utolsó tagja is egyenruhában lesz az udvaron. Akkor Golescu hadnagy viszed te is átöltözni a bandát, az alatt az els? szakasz az alapvet? parancsokat és a jelentést gyakorolja. Amikor a második szakasz is beöltözött, csatlakoznak az els? szakaszhoz. – mondta az ?rnagy, majd faképnél hagyta ?ket.

A második szakasz tagjai felháborodottan néztek utána. Ennyiért ilyen kegyetlen büntetés, és miért az egész szakasznak? Ez felháborító. Ám az el?bbiek után egyik se mert megszólalni. Egymást nézték, hogy ki meri felvetni a kérdést. A hadnagy törte meg a csendet.

– Néhány alapszabály és alapelv a katonaságnál: 1. Senki kérdezetlenül nem beszél. 2. Akinek mondanivalója van, el?bb engedélyt kér rá. 3. A parancsot a katona nem kérd?jelezi meg, nem vitatja, hanem azonnal és feltétel nélkül teljesíti. A parancsmegszegés a katonaságnál az egyik legsúlyosabb b?n. 4. Mindenki egyért, és egy mindenkiért! Most pedig irány a sportpálya!

Mindezek után már annak is a torkára forrott a szó, aki legszívesebben szóba hozta volna, hogy nem sportcip?ben van… Legtöbbjüknek a tornaórán leszaladt 1000 m-ek tortúrája jutott eszébe. Azok a véget nem ér? három-négy percek, s most a másik szakasz nem fog annyi id? alatt átöltözni… Szitkozódva futottak. A legtöbben spóroltak az energiájukkal, volt, aki nagyobb er?bedobással futott, hátha “megbocsátanak” neki, volt, aki kétségbeesetten, hogy meddig fogja bírni. Az els? kör megtétele után, az els?k megpróbáltak leállni, a hadnagy rájuk szólt:

– A parancs úgy szólt, addig szaladtok, amíg a többiek megjönnek! Folytasd!

A második kör megtétele után az egyik megállt, hogy nem bírja tovább. Mellére szorította a kezét, s kapkodott a leveg? után.

– Nincs megállás! – lassíts a ritmuson, de futsz tovább! A fiú megpróbált eleget tenni a parancsnak. Inkább l?dörgött, mint futott. Rövidesen az els? lekörözte. A hadnagy rászólt:

– Helyben futás, amíg a többiek beérnek! – A kimerült fiúra rászólt: – Te er?ltetett menetben gyalogolsz! Amikor összegy?lt a társaság, megint kiadta a parancsot:

– Futás el?re!

– Jaj, nem… – vettették magukat alá a parancsnak. Már-már reménykedtek, hogy vége. A következ? kör után a hadnagy kiadta a parancsot.

– A pálya túlsó végéig er?ltetett menet, onnan futás vissza. Megállás nincs! Er?ltetett menet, azt mondtam, nem korzózás!

Nagy nehezen el?került a másik szakasz. Gyilkos pillantásokat vetettek feléjük, hogy nem siettek az öltözéssel, de ereje egyiknek se volt, hogy odadörgölje nekik. Néhányan lerogytak a földre.

– Felállni! Indulás a raktárba.

Remeg? lábbal indultak el. Lent a hadnagy az ?rmesterrel hagyta ?ket. Az egy ideig osztogatta az egyenruhákat, majd kiment, hogy keressen egy negyvenhetes bakancsot és egy hatvanas katonasapkát. Ahogy elment, a vita azonnal fellángolt.

– A kurva anyádat, nem tudtad a rücskös pofádat befogni? – A b?nös épp  vissza akart feleselni, de az egyik megel?zte, a pártját fogta, s az ?rnagyot kezdte nyomdafestéket nem t?r? jelz?kkel illetni. Azonnal két pártra szakadt a társaság.

– Pofa be! – üvöltötte el magát a belép? ?rmester. – Itt nem a civil életben vagytok! Akartok még futni egy kört? – Azonnal csend lett. – Igyekezzetek az öltözéssel, nem vagytok menyasszonyok! Riadókor öt perc alatt a teljes századnak az udvaron kell lennie teljes fegyverzetben!

A nap további része valahogy eltelt. Némi jobbra át, hátra arc és jelentésgyakorlás után feldolgozták nekik a szabályzatot. Az este kilenckor fekvés és a hajnali ötkor kelés hallatára halk moraj lett, de hangosan senki sem mert akadékoskodni. Este kilenckor egyik se volt álmos. Pontban kilenckor megjelent Golescu hadnagy.

– Nem történt meg a villanyoltás? Kilenc óra egy perc. Ki az udvarra, midenki úgy ahogy van. Egy kör a sportpálya körül. Futás!

Mind a hatvanöten egy hálóban aludtak. A hajnali öt órakor megjelent Rusu hadnagy, s reggeli tornára parancsolta ?ket. Néhányan az els? szakaszból ímmel-ámmal végezték a gyakorlatokat. Meg is volt az eredménye, futottak még ezer métert. Mind. Ahogy magukra maradtak, megindult a b?nbakkeresés. El?került az azel?tt való napi igazságtalanság is, hogy akkor is azért kellett annyit szaladnia a második szakasznak, mert az els? szakasz „menyasszonyként öltözött.” A két szakasz vitájának a „Jönnek a hadnagyok!” vészjelzés vetett véget.

– A jó katona egyik jellemz?je a jó fizikai er?nlét. A század minden, hangsúlyozom minden katonája a normákon belül kell tudja lefutni az 1km, 2 km, illetve 5 km-es távot. Ma 1 km-t futunk. A norma 3 perc 40 másodperc.

– De hát ez ugyanannyi, amennyit XII-ik osztályban tízesre kellett futnunk! S most nem sportcip?ben, hanem bakancsban vagyunk! S nem mindenkinek volt tízese tornából!

– Ha háborúban csak a század egyik fele ér oda idejében, a harc kimenetele megjósolható! S akkor is bakancsban kell szaladni! Felkészülni… start!

Nehéz volt a katonabakancsban futni. Öten értek be a megadott id?n belül.

– Száz guggolás! Mindenki!

– De hát mi beértünk – akadékoskodott az egyik.

– S ötötöknek kell felvennetek a harcot egy egész szakasz ellenséggel! Mire a többi beér, rég meghaltatok! Ti ötön húsz hasalj-t is csináltok! Holnap két kilométert szaladtok!

Megkezd?dött az alapkiképzés, és a fele se volt tréfa. Még a legedzettebbeknek is meger?ltet? volt. Ha a normát nem teljesítették, büntetés járt érte, újabb meger?ltet? feladat. Ha valaki bakit követett el, szintén. Ez pedig rendszeres kölcsönös vádaskodást váltott ki. Pártokra szakadt a társaság, akik egymást védelmezték. A két szakasz se túl barátságosan mérette egymást.

Már szakaszonként nyolcan-tízen is lefutották az 1 km-es távot. Egyre jobban anyázták a többieket, hogy nekik miért kell mások miatt lefutniuk plusz kört. Lassan csitult el a vita. Az egyik gondolta, szellemeskedik egyet, így megkérdezte:

– Tudjátok, hogy miért szexuálisan kielégítetlenek a tisztek? Mert ?k nem basznak, csak baszogatnak.

Ám a felharsanó nevetést a „Század tisztelegj!” felkiáltás forrasztotta a torkukra. Váratlanul ugyanis megjelent Keser? ?rnagy. Arcáról lerítt, hogy meghallotta.

– Ki volt az? – kérdezte vészjóslóan. A már amúgy is elcsigázott társaság rettegve várta a következményeket. Senki sem jelentkezett.

– Senki? – ismételte meg a kérdést éles hangon.

– ?rnagy elvtársnak tisztelettel jelentem, én voltam! – jelentette az egyik. Az ?rnagy tekintetén látszott, hogy tudja, hogy nem ? volt a tettes.

– Te akartad… Ti pedig végignézitek! Tedd fel a gázmaszkot! Feküdj! Vigyázz! Szaladj jobbra! Feküdj! Vigyázz! Szaladj balra! Gyorsabban! … S így ment ez negyed órán át. Az önfeláldozónak nemcsak a háta, hanem még a nadrágja is vizes volt az izzadságtól. Többször is elesett.

– Hogy menjen el a kedved a h?sködést?l! Helyedre! – mondta az ?rnagy, majd magukra hagyta ?ket.

– Miért vállaltad magadra? – kérdezték a leveg? után hörögve kapkodó „h?sköd?t”.

– Így… csak… én …

Döbbent csend állt be. Az éjszakát kiabálás zavarta meg. Valaki felgyújtotta a villanyt. A „viccmester” vérz? orral kászolódott ki egy pokrócból.

– Kurva anyátokat! Csak egy viccet mondtam! Ti is mondtatok, ti is szidtátok a tiszteket hogy dögölnétek meg!

– De te elnézted, hogy helyetted más vállalja fel az egész századra váró büntetést! – szólalt meg az egyik a háló másik végéb?l.

– S meg se köszönted neki! – szólalt meg egy másik.

A másnapi tornaórán Golescu hadnagy megint stopperórával jelent meg.

– Annyiszor 100 m-t szaladtok pluszba, ahányan a szakaszból nem teljesítik a normát! Els? szakasz…start!

– 13-an szaladták le a harmincháromból. Ti 20-an nem, tehát még kétezer métert szaladtok! De csak miután a második szakasz is lefutotta. Második szakasz… start!

A négy legjobb futó az élre állt. Az egyik hátra szólt.

– Alakulatban maradtok. A gyengébbeket vegyétek középre. Nem marad le senki!

Az egyik el?re akart szaladni. Hátulról hátrahúzta valaki.

– Senki sem ért célba id?ben. A legels?k 3 perc 45 másodperc alatt értek célba. Az utolsó 3 perc 50 másodperc alatt. Ez fél perccel kevesebb, mint legutóbb, és 25 másodperccel kevesebb, mint az els? szakaszé.  Alakulatban szaladni… Három hétre volt szükségetek, hogy rájöjjetek. De ma tanultatok valamit. Pihenj! Az els? szakaszból a 20 ember, aki nem teljesítette a normát, rajthoz!

A húsz ember a starthoz vánszorgott. Egy adott pillanatban a normát teljesít? 12 ember közül egyik felállt, s csatlakozott hozzájuk, mikor majdnem odaért, visszanézett. Még felállt egy, s ? is elindult. A harmadik kezét nyújtotta egyik társának. Négyen maradtak ülve a 12-b?l.

– Start!

– Szar alakok vagytok! – szólt oda egyik a második szakaszból, s hamarosan utolérte ?ket. Hamarosan az egész második szakasz is utánuk eredt. A négy ember kényszeredetten felállt, s ?k is futni kezdtek. A hadnagy egy kör után leállította ?ket.

– Század, pihenj!

Egy hét leforgása alatt mind a két szakasz teljesítette a normát. Ám a futkorászásnak nem lett vége. Ott volt még a két kilométeres táv, az öt kilométeres is, s nemcsak „sportosan” hanem teljes fegyverzetben is teljesíteni kellett a normákat. Ám az els? alakulatban futásnak a jelent?sége messze túlmutatott a sporteredményeken.

 

(Befejez? rész következik)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 725 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.