Egy keresztény szent és egy ártó pogány boszorkány – jól megférnek a naptárban. Luca asszony és Szent Lucia, azaz december 13-a – avagy mi a közös a búzában, a hagymában, a székben, a tyúkokban, a kotyolásban, a fényben és „az örök világosság” utalásában.
Második alkalommal rendezik meg a Néprajzi Múzeumban a Csillagzene Fesztivált Luca-napi programokkal december 12-e és 14-e között. December 13-án többek között Ferenczi György és vendégei zenei különlegességekkel várják az odalátogatókat.
Érdekesség, hogy a magyar blues koronázatlan királya, Ferenczi György el?ször a Csík Zenekarral lép fel mint az együttes vendége. A páros nem annyira szokatlan, hiszen Gyuri 40. születésnapi koncertjén is vendég volt a Csík Zenekar.
Éjjel 1 órakor pedig Ferenczi György a saját együttesével, a Rackajammel ad majd koncertet. A vendég Bársony Bálint, a Back To Black zenekar szaxofonosa, aki mostanság nagyon sokat játszik együtt a zenésszel, így már összeszokott párosnak mondhatók. A másik sztárvendég Zsédenyi Adrienn lesz, akinek új lemezére Ferenczi György írta a „Megárad a szerelem” cím? dalt. Ezen a különleges karácsonyt idéz? estén, ezzel a dallal örvendeztetik meg a közönséget. Zsédát és Ferenczi Györgyöt csak nagyon ritkán lehet egy színpadon látni, így ez a koncert egy igazi zenei csemegének ígérkezik.
Mint az annyiszor lenni szokott, a keresztény és az archaikus, népi elemek is jócskán keveredtek ebben a mára már kihalóban lév? (ha nem kihalt) napnak a hagyományaiban. Pedig december tizenharmadika még a b?séges téli jeles napok között is kiemelked?en sok hiedelemmel és szokással rendelkezett.
Egy keresztény szent és egy pogány boszorkány került egy lapra a naptárban. Valószín?leg azért éppen tizenharmadikára, mert a Gergely-naptár XVI. századbeli bevezetése el?tt ez volt a téli napforduló ideje, az év legrövidebb éjszakája, a fény születésének ideje – Lucia, a magyar Luca pedig a latin lux, fény szóból eredeztethet? (egyes országokban így is nevezik: „a fényhozó”).
Keresztény hagyomány
Bár a tizenhármas szerencsétlen szám a keresztény hiedelemvilágban, hiszen Jézussal együtt ennyien ültek az apostolok az utolsó vacsorán, ahol Júdás elárulta ?t, a fény szimbóluma elválaszthatatlan Szent Luciától, így kerülhetett ? erre a dátumra a naptárban.
Lucia Szicíliában, Szirakuza városában élt, a III-IV. században. Nemesi családból származó, el?kel? lány volt, akit beteg édesanyja magával vitt Szent Ágota sírjához, hogy együtt kérjék imájukban a szent közbenjárását gyógyulása érdekében. A sírnál a lánynak megjelent a szent, hívta ?t az égiek seregébe. Édesanyja meggyógyult, Lucia pedig azt kérte t?le, soha ne adják férjhez, mert ? Jézus jegyesének tekinti magát. A lányt hite miatt feljelentette elhagyott v?legénye, és ezzel megkezd?dött megpróbáltatásainak sorozata – bordélyházba akarták kényszeríteni, megszégyeníteni, olajjal és szurokkal leöntve megégetni, kiszúrni a szemét – innen az „örök világosság fényeskedjék néki” -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végs? imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek közt a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók véd?szentjévé.
Népi hiedelmek
Kevésbé mondható szent élet?nek az a rontó n?személy, Luca asszony, aki még az ?si hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A „gyerekek rémének” is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben.
A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vessz?zéssel lehetett csak el?zni, ezekhez társultak még a dologtiltó napok „aranyszabályai”, nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához.
Leghíresebb talán – a mára leginkább csak a szólásból ismert – Luca-szék készítése. Ezen a napon kellett megkezdeni a szabályos ötszög köré írt, 5 egyenl? szárú háromszöget formázó szék készítését, és minden nap egy kicsit munkálkodni rajta, hogy éppen karácsony estére készüljön el.
Luca széke
A hagyományos Luca széke 9 féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefeny?, akác, cser rózsa) állt össze, szögek helyett pedig kizárólag bükkfából faragott ékek tartották össze. 13 napig készült („lassan, mint a Luca széke„), és óriási jelent?sége volt: aki az éjféli misén felállt rá, megláthatta, ki boszorkány a gyülekezetben – annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. A probléma csak az lehetett, hogy a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot, és rögtön üldöz?be is vette, így a menekül? jól tette, ha mákot szórt maga mögé futás közben. Azt a boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a „leleplez?jüket”, aki közben szerencsésen hazaérhetett, és – szintén kötelességének engedelmeskedve – elégethette a Luca székét.
Id?jóslás
Sok hiedelem kapcsolódott az id?járáshoz is, hiszen a földm?vel? családok számára roppant fontos volt a következ? évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet kapta. El?bbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Amelyik réteg nedvessé vált a sótól, a következ? év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett. Hasonló volt a lényege Luca kalendáriumának is: az azt követ?12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövend? év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen id? volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következ? év annyiadik hónapjában is.
Luca-búza
Ma is ismert szokás volt a szintén a következ? évi termést (is) jelképez? Luca-búza kelesztése. Az asszonyok egy lapos tálban búzát csíráztattak a kemence mellett, és ha az szentestére szépen kihajtott, b? termés volt várható. A zöld búzával aztán egyes tájakon a karácsonyi oltárt, máshol az ünnepi asztalt díszítették, de volt, ahol az állatokkal etették meg, tej- és tojásrontás ellen.
Kotyolás
A Dél-Dunántúlon a kisfiúk egy id?sebb fiú kíséretében kotyolni jártak Luca-nap hajnalán. Lopott szalmát vittek magukkal, arra térdelve skandálták b? termést, gazdagságot hozó jókívánságaikat. A szokás is innen kapta a nevét, mert köszönt?jük általában így kezd?dött: „kity-koty”. A háziasszony „hálából” aztán vízzel, kukoricával szórta meg ?ket, amit kés?bb a házi szárnyasok csipegettek össze.
Lucázás
Jobban jártak a lucázni induló lányok: ?k fehér lepelben jártak háztól házra, a tyúkok szaporulatát igéz? jókívánságokkal, melyekért cserébe tojást kaptak jutalmul.
Férj-jóslás
Ha pedig a jövend?belijük nevére voltak kíváncsiak, 12 papírra 12 fiúnevet írtak, és vagy egy-egy süteménybe tették ?ket, amelyekb?l minden nap egyet elfogyasztottak, és az utoljára maradó adta meg a v?legény nevét, vagy a Luca-cédulaként is ismert papírdarabok közül minden nap egyet t?zbe vetettek, s az utoljára maradt cédulán megláthatták a jövend?belijük nevét.
Tilalmak
Aki pedig megszegte az e napra vonatkozó tilalmakat, rettenetes büntetést várhatott – magától Lucától. Ezen a napon ugyanis tilos volt sz?ni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre, tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is, nem szabadott mosni, és innent?l a kémény alá kötözött nyírfa sepr?vel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig.
Forrás: origo
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: H.Pulai Éva
