Drága fiúk !
Annyira hiányoztok, hogy ki se tudom mondani. Olyan egyedül vagyok, még az sincs, akinek panaszkodjam. Mircea jó fiú, de egész nap lót-fut, operál. Csak este látom. Hogy miért nincs, akivel beszélgessek? Mert a régi kedves tanársegédeink elég hűvösen viszonyulnak hozzám, nem is csodálom, mert én rövid idő alatt adjunktus lettem, tehát rangban föléjük kerültem. Ők szegények rettegnek, mikor szűnik meg a posztjuk, és akkor szedhetik a sátorfájukat. Csak a mi klinikánkról nyolcat helyeztek ki, a szerencsésebbeket Csíkba és Gyergyóba.
Az újonnan jött román kollegák kedvesek, udvariasak, de hallottam, amikor a hozzám beosztott két gyakornok „bozgoroaica”-nak nevezett a hátam mögött. Mondtam is Mirceának, hogy ezt nem szeretem. Tudjátok, mit válaszolt?
— Mit csodálkozol? Alexandru Moghioroş kijelentette: „…az önálló magyar tannyelvű egyetem alapítása politikai hiba, a magyar reakciónak tett engedmény volt.” Márpedig ezt Mogyorós Sándor mondta, aki pont olyan magyar, mint te. Akkor mit akarsz?
Mircea egyébként törve, de beszél magyarul, és nem nacionalista, legalábbis velem szemben nem. Most már világosan látom, hogy Popescu Mircea a latinizálási program megbízott felelőse, ezért küldték ide, és ő teszi azt, amit kell, de nem kell nagyon erőlködjön, mert az egyetem románosítása gyorsan halad nélküle is. A magyar feliratok szerre eltűnnek, minden kérvényt, jelentést románul kell megírni, mert az irodákban már nem tudnak magyarul. Szinte hihetetlen, de a ballagási emlékkártyán semmiféle nyomtatott magyar szöveg nem jelenhetett meg. Sőt magyar nyelvű búcsúbeszédet se engedélyeztek az évzáró ünnepélyen. Azt mondják, hogy a felvételin nem szabad a vizsgatételek címét magyarul felírni a táblára, mi több azok szóbeli fordítását is megtiltották. A dolgozatokat pedig olyan románok osztályozzák tolmács segítségével, akik nem tudnak magyarul stb.
Hát mi ez fiúk?! Hittétek valaha, hogy ilyesmi megtörténhet? Én fel vagyok háborodva, és nagyon szomorú lettem. Mirceának hiába panaszkodom, ő csak mosolyog, és legyint. Igaz, neki se merem már elmondani mindazt, amit gondolok, és érzek, ti pedig olyan messze vagytok!…de már kezd kinyílni a szemem. Maradjatok ott, ahol vagytok, és húzzátok meg magatokat csendben, mert itt pokollá vált az alma mater.
A rákgyógyító fürdőgyógyász közröhej tárgyává lett, Mircea nem védte meg, de nem is bántja a más sikertelensége, neki van egy újabb vesszőparipája: szívsebészetet akar létrehozni Vásárhelyt. Úgy látom, most már csak ez érdekli, mindenáron szívet akar operálni. Ez dicséretes dolog, én is szívből kívánom, hogy sikerüljön neki, megérdemelné, mert alapjában véve nem rossz ember. Értékes ajándékokat kapok tőle, és pénzem annyi van, mint életemben soha, de ennek ellenére újabban nyugtatókkal élek. Eleinte csak este vettem be, most már reggel is kell.
Ölellek és csókollak mindkettőtöket, mert ti vagytok a legjobb barátaim, akiket nagyon szeretek:
Margitkátok
U.I.: Most jött meg Mircea, és mondja, hogy a kezébe került egy jelentés, amit a Tartományi Pártbizottság küldött a főtitkár elvtársnak Bukarestbe, amiben javasolják, hogy minél több románt kell Vásárhelyre hozni, mert a lakosság többsége magyar. Még mindig. Egyelőre. Tehát ne is álmodjatok arról, hogy valaha visszakerültök ide, mert magyar nem kaphat városi személyazonosságit. Ez pártprogram./
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:01 :: Bárányi Ferenc
