Kovács Henrietta : Költ? volt…

Költ? volt, de a Napon csonttá aszott,
egy szikla tövén, szürke szikla tövén,
s jött az a gyászos est; emléke sötét,
ám súgják még néha az éji dalok.

Titkon sz?tte ?ket, s messzire hívták
az arany-álmok, vágyott arany-álmok,
s ? ment, keresztül megannyi határon;
s nem lelt rájuk; így várta örök sírját.

De egy szelíd Múzsa szeret? karja
lepelbe fonta, hófehér lepelbe,
s felvitte lelkét a kékes hegyekre;

most ott lobog minden csúcson hatalma,
mint a szellemek, fényhozó szellemek;
s vágyai közt már örökké szendereg.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/