Bárányi Ildikó : TÜNŐDÉSEK EZRED ELŐN – ÉLET VÉGEN

Akkor is volt tavasz és lesz, ha nem is látom…*

AKKOR IS TAVASZ VOLT…

 

 

Dús virágfürtök az egyetem alatti szerpentin gyér akácosán

Mint szegényember tavaszi boldogsága, múlandó és bizonytalan.

Csak az illat emléke marad. Zsugorin őrzöm vén napjaimra.

Segít elhinni, hogy jártunk arra, valaha, gyalog… kézenfogva.

 

  

Amikor úgy tudtuk, hogy mindenre van még időnk..

 

  

Ma a dombtetőn fagyoskodó pléh-Krisztust és a virágözönt is,

inkább csak képzelem, mint látom elsuhanni a vonat ablakából.

Jó lenne megállni, egy pillanatnyi illat-szusszanásra,

egy érintésnyi szirom-simításra. Utánam nyúl az orgonabokor…

  

De kiszállni? Megállni? — csak a végállomáson lehet!

Visszafordulni? — még onnan se.

 

 

Mert ma már tudjuk, hogy semmire sincs időnk.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Bárányi Ildikó
Szerző Bárányi Ildikó 0 Írás
Nyugdíjas orvos vagyok, benne a hetedik évtizedben. Jelenleg a Máltai Segélyszolgálat temesvári vezetőjeként szeretetszolgálati és karitativ tevékenységet folytatok.1960 óta jelennek meg írásaim. A Román Írószövetség tagja vagyok 1989 óta. Voltam már a Torony tagja, ahonnan egy időre eltávoztam, személyes érzékenység miatt. De a céljaitok tisztelete visszahozott ebbe az alkotó közösségbe.Köszönet a felajált lehetőségért!