Lucskai Vincze : Min? illúziók

érzem az örökséget
ma és itt

vagy talán csak kérdem
érzem-e

akácillatos ösvényeken
innen
mid?n a harangok
megkondulnak
s távoli id?ket
idéznek
vártemplomok
érces hangjai
cizellálják múltunk
siralmait

siculicidium
mádéfalva nyög
zsindelyes
haranglábak alatt

hajdan volt
hegyi ösvényeken
tapos
tapos
az id?
kavicsok kopnak
és mi csak
menetelünk
menetelünk
követjük hídjaink ívét
folyóink kék mezsgyéjét
s éltünk kényes d?l?it

darabolják hitünk

veszítjük szerepünk
vetni vetni
mag lenni
feledjük

tudd
énekelném
színek himnuszát
s árva fényeket
szednék
egy csokorba
hogy ébredjen a vágy
s ha piheg
sok sok
kicsi álom
derengjen már remény
kupolánkon

felkavart gondolatok
zizeg? neszében
peregnek a homokszemek
id?tlen
érveim buckáit
széthordják
elillanó szelek

trónomra rég
felhágtam
id?t bitorolni
kimérettetett
emberölt? mérce
etalonján
csak kopni kopni
pásztorköpeny szentélyben
kuporogni

talán
van egy sziget
s majd befogad
a meg sem kondult harangok
alatt

min? illúziók

Legutóbbi módosítás: 2008.01.11. @ 09:54 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...