P. Tóth Irén : Labiş, Nicolae: Anyám

-fordítás-

Régen jártam otthon, s azt meséli
egy ember, aki járt arrafelé,
kinyílt már az olajfa virága,
és hajad fehér, anyám, hófehér.

 

Más valaki szólt, hogy beteg voltál.
Én nem tudom, hogy is hihessem el,
hisz leveledből azt olvasom mindig,
hogy Te egyre fiatalabb leszel.

 

Mama

N-am mai trecut de mult prin sat si-mi spune
Un om ce de pe-acasa a venit
Cum c-a-nflorit la noi malinul
Si c-ai albit, mamuca, ai albit.

Alt om mi-a spus c-ai stat la pat bolnava.
Eu nu stiu cum să cred atatea vesti,
Când din scrisori eu vad precum matale
Din zi în zi mereu intineresti.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.