Dobó Erzsébet : Veled

 

 

Süvit a zivatar odakinn,

itt benn csendre int

a fél? szeretet.

Nem rémit száz vihar ereje,

nem ér el a világ szemete –

karjaidban.

 

Nyughatatlan vágyam messze száll,

ölel? karod puha ágy.

Bíbor köd lassan rám borul,

vad vágyunk újra lángra gyúl –

lehull szívem bilincse.

 

Csengve szerelmes szavaktól

susog az este.

Felh?i közt az álmos hold

Figyel, – pár csillagot ledob –

Úgy nyújtózik el.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Dobó Erzsébet
Szerző Dobó Erzsébet 66 Írás
még csak szárnyprobálgató vagyok ne csapjatok azért agyon nagyon. Mielőtt bármi rosszat is gondolnátok, diszlexiás vagyok - no nem fogyatékos - bocsánat, ha néha nem egészen helyes az írásom...