Rozmaring Péter : Csomó a vonalon

Amikor megláttam még nem értettem. Lehet, hogy még most sem értem, hiszem csak, hogy értelmem felfogta a mondanivalót. Nem! Ez nem csak teória. Tudom, hogy megfogtam a lényeget, a csomó és a vonal ellentmondásos játékát megértettem. A m?vész oly egyszer?t alkotott, annyira tömörítette mondanivalóját, hogy csak a félkegyelm?ek nem értik a lényeget. Egy csomó a vonalon. Lényegre tör?, látványos kép. Annyira jó, hogy kár, hogy nem én ragadtam egy falnyi papírt, és vastag filcemmel nem én kanyarítottam oda azt a vacak csomót a vonalra. ?rület! Fehér alapon fekete vonal, rajta egy csomó. Én csak aktokat festek. Teltet, vékonyat, szendét és merészet. Nekem mindegyik tetszett, de kiállítani nem akarta senki.
Az ember, az emberi már nem trendi. A vonal az oké! Pláne csomóval. Egy egész falat adtak neki itt a teremben. Szépen megvilágítják, márvány padlón érhetjük csak el, s?t még fizetni is kell, hogy láthassuk. A csomót. Mert semmi más nincs a papíron, csak egy vonal, amib?l csomó lesz, majd megint vonal. Ennyi. Nagyon modern az igaz, de ez nem sok. Az én aktjaim ennél sokkal szebbek és emberibbek, de még sem azok lógnak a falon. Nem bírom tovább, az irigység és a meg nem értettség érzése kavarog bennem. Hazamegyek. Kissé bizonytalanul, hitehagyott ürességgel a lelkemben, de megpróbálok egy vonalat kenni a vászonra, amib?l csomó lesz. Vacak. Leveszem, inkább egy papírt teszek a helyébe, ecsetemet filcre cserélem. Sok â?? sok papír elfogy, de alakul. Vonal is, csomó is, de egy kicsit n?ies is. Egész jó! Másnap reggel megnézem az utolsót. Tetszik â?? tetszik, de csak a tegnapi kép hatása miatt. Nem tudok elszakadni a kiállítótermi élményt?l. sszegy?röm. Na most ez lesz az igazi! Nekiállok, kezemben szárnyal a fekete irón. Vonalak vonaglanak n?ies csomókban a papírjaimon. Nem ettem, nem ittam egész nap, csak rajzoltam. Már sötétedik, lámpát sem kapcsoltam, csak ontom az újabb és újabb rajzokat. Le kell ülnöm. Lerogyok a fotelbe, innen nézegetem az utolsó rajzot. Csak egy kicsit pihentetem a szemem, mondom magamnak, de csak reggel nyitom ki újra. A rajzom látom meg els?nek. Vizsgálgatom, ízlelgetem a fekete vonalakat. Tetszik! Egy mezítelen n? van a papíron, szép íves vonalai igazán n?iesek. Csomómentes! Talán ez lett a legjobb aktképem.

Legutóbb szerkesztette - Rozmaring Péter
Szerző Rozmaring Péter 17 Írás
Hah!Tudjátok, sok mindennek gondolom magam, és talán ti is gondoltok rólam egy, s mást, de a való egyszerű, ha jól nézed, és miazmákos, ha hétköznapi szemmel.