Tudod, ki vagy? Elmondhatom?
Te vagy a fényl? csillagom,
kökénybokron fehér szirom,
angyal száján sudár mosoly.
Te vagy a tengelic reggeli éneke,
kicsi gyereknek szóló kora esti mese,
medve-szuszogás vagy minden decemberben,
kandúr-kurrogás a tavasznak üzenve.
Te vagy nekem az a sárga lepke,
mi elszállt ma, s hullámzott a röpte
a kerítés el?tt, s ahogy néztem
szelídebben, te jártál fejemben.
Nyugalom vagy. Beléd merítkezek.
Er? vagy te, s az én er?m leszel,
Szerelem vagy, mosolygó áhítat.
Titkot mondasz, és a titok te vagy.
Te vagy az én varázs-álmom,
puha fészkem bársony ágon.
Ha éltem, és volt halálom,
ha utamat nem találom,
de az ablakom kitárom,
a csendet magamba zárom,
beszippantom a világot:
s ez mind te vagy,
te, bizony, te,
igaz ember
2008. április 30-án (reggel:)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Pongrácz Ágnes
