A folyosók arra valók,
hogy várakozzon az ember.
Ott tenyérbe bújnak a félelmek,
a fülek megszokják a csendben
hirtelen koppanó súlyos lépteket,
árnyék sétál végig a kövön,
majd teljesen betakarja
a cammogó Időt.
Elhalványul a kinti világ,
hangosodik a szívverés.
Agresszív dobpergés lemerült agyban,
várni, remélni megszállottan.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.03. @ 18:39 :: P. Tóth Irén
