Csókja rebben felém,
majd száll a mélaszem?
égre,
Szunnyadó álmából
felh?permetet szór a
kékbe.
Pihe íze szádnak
Síma tenyér ölén a
légbe,
Ódon gyönyört lobbant
felém a napigér?
fénybe.
S vajon gondolnom
egyáltalán miért is
kéne,
Hogy a fájdalom a
szívb?l rám gyerekszemmel
nézne.