– Oszip Mandelstamnak –
Az éjszaka csillag-morzsalékát
lesöpröm hajamról.
Szilánkjaiból lesz
a hűvös temetők gyertyalángja.
Lefolynak az árokba,
mint a délibáb,
felkúsznak az ég peremére,
s elringnak rajta nesztelen.
Patanyomokat hord a szél.
Akár a felfújt hólyagok,
röpködnek a legyek.
Hűs kavicságyban pisztrángok
csillognak nyurga kéjjel,
elsodort falevelek párzanak,
násztáncuk lassú ütemére
dübörgő tankok hangja száll.
De te már hol vagy?
Az oszlopok tövében lihegő nyár
izzadt vágyát már kiherélte
a lánctalpas háború népe.
Sunyin pöffeszkedik a kaszárnya kapuja.
S a lovak ma olyan lassan lépnek.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.12. @ 20:55 :: nemojano