A délelőtti órákban egy feketeruhás néni érkezik az SZTK-ba. A második emeleti Röntgen osztályra tart. Az ablak előtt, ahol jelentkezni kell, többen állnak igazolvánnyal, beutalóval a kezükben. Nem szeretné végigvárni a sort, odalép az elsőként állóhoz és megszólítja:
— Elnézést kérek, megengedné, hogy elintézzem, amiért jöttem? Csak egy időpontot szeretnék lemondani.
— Mindenki csak ezt, vagy azt szeretne — húzza el a száját a középkorú férfi, udvariatlanul, szikla-szilárdan állva maradva helyén.
— Tessék beállni a sorba, így nem haladunk — szól rá a sokat megélt egészségügyi dolgozó, az ablakon belülről.
A néni beletörődve a helyzetbe, elballag a sor végére. Mielőtt azonban végre intézhetné a dolgát, a padon ülő várakozók közül egy férfi dühösen az ablakhoz ront, s nem törődve senkivel és semmivel, kifakad:
— Három hónapot vártam az időpontra. Két órája itt ülök, azóta több beteget soron kívül beszólítottak. Elegem van ebből a cirkuszból! — Majd köszönés nélkül, dühösen elrohan.
Az igazságtalan támadás kellőképpen felpaprikázza az ártatlan alkalmazottat, így talán nem csoda, hogy indulatait a sorban állókon vezeti le. A néni pedig kezdené magyarázni, miért is jött tulajdonképpen.
— Szegény uramat, még a nyáron, előjegyezték hasi ultrahangra. November 28-án reggel 8 órára kapott időpontot…
— Az még csak két hét múlva lesz — vág közbe az asszisztensnő. Azzal kezébe veszi a gyűrött füzetet, és még mindig felzaklatva lapozni kezd benne.
— Hogy hívják a beteget?
— Már nem beteg, meghalt.
— A neve nélkül akkor sem találom meg.
— Miért ilyen türelmetlen? Jóindulattal jöttem, lemondani az időpontot, hátha valakinek szüksége van rá — méltatlankodik a néni.
— Én vagyok türelmetlen? Tetszik látni, mennyi a beteg. Ráadásul sokan képtelenek kivárni a sorukat.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Magyar Eszter
