meddő talajra hull a szó
a fák fejetlen némák
kaszálja őket az ősz
bezárulnak a termést ígérő ölek
angyalok fázósan húzzák be
szárnyaikat
hamisság szitál ködöt a tájra
cinkelt kockát vet a magány
szivárványhálóval keres prédát
s nem veszi észre
hogy maga is áldozat
amikor könnyű győzelmének örül
istenek kezében hallgat a lant
fosszilis kagylóba zárulnak
igazgyöngy-pillanatok
s unalmában
ördögszekérrel játszik
a pusztai szél
Legutóbbi módosítás: 2014.10.30. @ 09:04 :: Schmidt Tibor
