Bakkné Szentesi Csilla : tör-mel(l)ék

 

 

 

bazalt a szívem mészkő a testem 
lehet egy szobor vagyok fent Pesten
lehet csak álom most operálod
szétboncolod majd ha megtalálod
de olyan kemény nem fogja bicska
bár segíthetne egy tucat csicska
amint a vigyor szánalom kiül
arcodon látom hogy rajtam derül
a véső koppan s százfelé robbant
kőszívem százszor hal meg karodban

Legutóbbi módosítás: 2014.12.03. @ 08:21 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.