Böröczki Mihály - Mityka : Szemellenző

Nyomtatás

Rég feledték már, aki föltalálta,

hogy lovai látását regulázza,

s a szem mellé – így Nap se, fény se éri –

kis szemző került, jó gyerektenyérnyi,

megpuhatolták cifra-büszke bőrből,

nem feledkezve se díszről, se gőgről,

hogy szükség, vagy egy rossz fölösleg volt csak,

a lovak erre sosem válaszoltak,

csak toporogtak, csöndben elfogadva,

nem firtatva, hogy van-é bármi haszna,

a munka így is, úgy is velük vásik,

hát húzták-vonták inukszakadtáig,

és tűrtek hámot, szíjak rendjét, zablát,

elfogadták és tisztelték a gazdát,

nem ellenezték szándékát a sorsnak,

így könnyű szívvel estig robotoltak,

szép szőrük fénylett, megfödte a pára,

s ha késve ereszkedtek hosszú szárra,

nem bánták, az se bennük érlelődött,

csak elfogadták, mind beletörődött,

mert sejtették, az ember rájön végül,

hogy más a világ szemellenző nélkül.