(javított)
Egy megtömött vonaton feszengek, miközben
A szívem Északra, a táskám meg Délre húz.
Csattan a vágány. Kint egyszerre néznek össze
A városba igyekvő magyar, örmény és grúz
diákok, kiket az Unalom démona nyúz.
Nemrég elhagytuk a kisteleki állomást,
Az éj pedig, mint leszálló fekete palást
Megragadja tekintetem a párkányon.
Reménykedem, hogy estére nem hívtak meg mást,
Az albérletbe, ahol nekem van szállásom.
Reggelente itt egy hűvös helyen ébredek.
Hallom, ahogy Pisti megfordul az ágyban.
Fejemet a redőny felé nyújtom téveteg,
De nem jön az áldott fényár, melyre rég vártam,
Csak ha elképzelem Nórimat a finom vágyban!
Tarka köntösét levetvén, a szürke falak,
Érte kiáltanának, hogy megtisztuljanak!
Kinyílik a szemem. Pistit a horkoláson
Rajtakapom, a sóhajai morajlanak
Az albérletbe’, ahol nekem van szállásom.
Felébredvén, a szobából kitántorgunk,
Valahol egy elkésett óra már delet üt.
Könnyed a nap, ha egy kis szeszt kíván a torkunk,
Mely az elfáradt diákagyakba beleüt.
Bár dél van, de azért uzsonnázzunk együtt!
Anett és Nóri furcsa figyelemmel néz rám.
Unottan rágódok egy másnapos, sós tésztán,
De a desszert a Picim csókja. Ez az álmom.
Hülyének néznek, amiért bénázok mélán,
Az albérletben, ahol nekem van szállásom!
AJÁNLÁS
Alapos vagyok Nóri, rég nem kell aggódnod,
Tudd meg, az asztalodra dobom a húsz rongyot!
Véredet zabolázd, melyben a tökély fortyog,
Hisz forró tüze nagyobb sebet üt majd máson!
Míg fizetek, a hallgatás legyen erényed,
Hadd nyújtsak egy kis helyet a nyugodt reménynek
Az albérletbe’, ahol nekem van szállásom.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.13. @ 06:59 :: Kapus Attila