– Nincs befogadóbb az id?nél, már egy pillanatba is minden belefér. –
Valahol valaminek vége, de van, akinek most kezd?dik a meséje.
A Keletiben vonatra várnak éppen, egy buszon anyóka bajlódik
menetjegyével. Rengetegen kelnek át a zebrán, szélvéd?re pattant
k? miatt aggódik a sztrádán egy sof?r, üveget fújnak a gyárban, ki-
csengetés, a terem kiürül. Bogarak másznak kettes ablakok között,
egy lakásba es? csöpög. Kéményt kotor az arra érdemes, üvölt egy
skizofrén, nem pusztán látszólag beteg. Pénztáros téved, a vev?
dühöng, szarkát a biztonsági ?r most nem csípett fülön. Anyu talán
tanácsot kér szép Sz?z Máriánktól, apu leemel egy baracklekvárt a
polcról. Az egyik szomszéd horgol, a másik véd?oltásra vár, valaki
határozatlan, válasza egy kimért talán. Madarak elégedetlenkednek
etet?nél, csodára vár, aki csak látszólag él. Valahol táncolnak, akad
közöttük részeg, a gátlásos fiú még mindig nagyon félszeg. Politikus
ásít egy dohányzóteremben, magát sem érti már a parlamenter. Érbe
csobban a k?, nyaralni indul két el?kel?. Szerelmet serceg sok ezer
szú, érlel?dik a polgárháború. Kiskorúak cigiznek titokban, a kamion
lerobban. Úttestekre ?zek szaladnak csoportosan, akit tegnap gázoltak
el, most azt sem tudja, hol van. Cip?t próbálnak lábra, valaki fáradtan
beled?l az ágyba. Ordibál az igazgató, mert a költségvetés nem lett
biztató. Megremeg a föld, rettegnek sokan, a jómódúnak aranyozott
ékszerdoboza van. Láncok görcsöl?dnek kádak szélein, fodrászok
fés?it?l hajak bomlanak, elmerülnek szigetek, sokan szép szavakra
sem számítanak. Virágot kapnak lányok, el?kerülnek dohosra feledett
ballonkabátok. Cip?f?zést tanul a kölyök, én a gép el?tt ülök. Ismét
törik egy láb, lerepül a végtag, a perverz nem tudja, hogy mi a nemi
er?szak. Lombikot ráznak keszty? fedte kezek, megszületett az újabb
felekezet. Moslékot öntenek disznók elé, gólyák indulnak a határ
felé. Atkák bujkálnak sz?nyegekben, fura hormonok barátkoznak
leépült szervezettel. Valahol parázs lobban lángra, t?z kap bele az
ágyba. Vizet húznak falusi kutakból, levesek finomulnak ebédig a
sótól. Receptet ír az idegorvos, egy fehér blúz most lett olajfoltos.
Valakit hozzávágnak a falhoz, morzsákat nyög az abrosz. Vonyít a
megkínzott kutya, tüd?nek hálálkodik egy régi trombita. Erd?n fa
reccsen, tengerpartra sodródik a deszka, valakit ma is csigáz a lepra.
Beindul a mosógép, villanykapcsolóhoz ér az ujj, kovács kalapál,
bíró dönt, ezren ordítják; Na, fújj! Egymásba fonódott ujjak kezdenek
szakadozni, villanykörtére feszül a stoppolásra váró zokni. Kialszik
a gyertya, fejfa kerül földbe, esküdöznek millióan – mondják, hogy
örökre. Csókolóznak a téren, porcok morzsolódnak darabokra térdben.
Konvektor kattog, rend?r büntet, hallókészüléket adnak a félsiketnek.
Edény csorbul, szemcsepp könnyez, a világ fordul és észre sem vesz…
(Pedig élünk – a pillanatba férünk.)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Kőmüves Klára
